Zenék, melyek ihletet adtak

Minden alkalommal hallgatok zenét írás közben. Egyrészt azért, mert a család általában izeg-mozog körülöttem, másrészt, mert rendkívüli módon inspirál.

Még nem is meséltem nektek a kedvenceimről. Tisztában vagyok vele, hogy ez ízlésfüggő. Mindenki mást szeret, mást hallgat. Én nem is kívánok megtéríteni senkit, pusztán megmutatom, hogy mely zenekarok dallamai adtak ihletet.

Eddig nem árultam el, de most megteszem: metál-rajongó vagyok. A rockzene a lételemem. A popzenét is meghallgatom, ha az igényes és látok benne fantáziát. Adele és Pink például a szívembe lopta magát, pedig egyikük sem rockénekes.

A hordozó írásakor újra és újra elindítottam a Stage Dolls (adult oriented rock/AOR) norvég zenekar albumát. Shina és Fabyen legsziporkázóbb romantikus jelenetei készültek e számokra.

A Nightwish (gothic metal) zenekar összes albumát elejétől a végéig rongyosra hallgattam, de inkább nem rakom tele ezt a bejegyzést a finn együttessel. Választottam egyet, ami az első rész esetében a legjobban inspirált.

Michael Flatley ír sztepptáncos egyik leghíresebb előadásának, a Lord of the dance-nek a zenéje szólt talán a leggyakrabban a fülhallgatóból. Szóval nem csak és kizárólag a rockzene képes elvarázsolni. A különböző népzenék is nagy hatással vannak rám. Az ír/kelta zene pedig valamiért hozzánőtt a fantasy műfajhoz és a középkori közegben íródott történetekhez, tehát elmaradhatatlan.

A Judas Priest (heavy metal)  dupla válogatás albuma is sokat segített. Az akciódúsabb jeleneteket könnyebben képzeltem el, amíg kemény gitárriffek és ritmusos dobszólók adták az aláfestést.

A sorozat második részéhez egész más zenék kötődnek, ezért a későbbiekben fogok még hasonló bejegyzést hozni. ; )

Zenék, melyek ihletet adtak
Tagged on: