Volt egy Könyvfesztivál – Olvasni vágyó tömegek és dedikálás

Nos, hol is kezdjem…?

Mint egy tornádó, úgy suhant el mellettem az a nap.

Hét órakor keltem, hogy legyen időm elkészülni. Bevallom, az esküvőm előtt nem szöszöltem ennyit.

Végül időben elindultunk, és sietősen begyűjtöttük a társalkodó hölgyeimet, akik elkísértek engem Pestre. Ők sem voltak még Könyvfesztiválon korábban, ezért kaptak az alkalmon, s persze, támogatni szerettek volna engem a jelenlétükkel, amiért nagyon hálás vagyok. Sokkal idegesebb lettem volna, ha nincsenek a közelemben a szeretteim.

Kicsivel 11.00 után értünk a helyszínre, de nekem máris törte a cipő a lábam. Szerencsére vittem magammal ragtapaszt, így semmi sem vethetett árnyékot a jókedvemre.

Villax Richárd délelőtti dedikálásánál kezdtünk. Már régóta terveztem, hogy megveszem a könyvét, és vártam, hogy végre találkozzunk, hiszen már hónapok óta ismerősök vagyunk a virtuális térben. Nagy öröm számomra, hogy élőben is beszélgethettünk, dedikált nekem, és még egy tollat is kaptam tőle ajándékba. Richárd egyébként újságírói múlttal rendelkezik, és évek óta rendszeresen blogol a Rockstation oldalon. (Ez plusz info annak, aki még nem tudná róla.)

Ezután csapatostul körbejártuk a rendezvényt. Ekkor már kezdett kirajzolódni a hering-effektus. Egyre csak özönlöttek az emberek a Millenáris Parkba.

Szabadtéren BBQ burger fesztivál is megrendezésre került, így az éhes könyvmolyoknak nem kellett messzire menniük. Legalábbis ezt gondoltuk az elején. : ) Amikor a korgó gyomrunk abba a stádiumba került, hogy már tarthatatlan volt, mi is kimentünk. Annyian voltak, hogy kb. 40 percet kellett várnunk a hamburgerre. Furcsamód azonban, megérte. Ilyen finomat még nem ettem. Messze túlszárnyalta a gyorséttermi minőséget.

A Fiatal Írók Társasága csoportból is megjelentek néhányan a Könyvfesztiválon, de javarészt külön utakon jártunk.

A csoport egyik adminjával, Sárival pár órát arra szenteltünk, hogy lépéseket tegyünk a FIT tagjainak szerzői jövőjéért. Sorra vettük a jelen lévő kiadókat, és a profiljukról kérdeztük őket, illetve arról, hogy foglalkoznak-e elsőkönyves szerzőkkel. A csoportban sok a lelkes, feltörekvő író, és igyekeztünk annyi információt összegyűjteni számukra a könyvkiadók országos színteréről, amivel egy apró lépést tehetnek a céljaik felé.

Eredetileg azt terveztem, hogy fogok könyvet vásárolni, de végül a Fanyűvőkön kívül nem vettem mást. Villámgyorsan eltelt az idő. Még nagyban beszélgettünk az egyik kiadói munkatárssal, amikor rájöttem, hogy negyed órán belül jelenésem van B60-as standnál. Gyorsan átverekedtem magam a tömegen, és még időben odaértem ahhoz, hogy kényelmesen elhelyezkedhessek.

Kipakoltam a holmimat az asztalra, és a névtáblacsere is megtörtént. Immáron én következtem. Saját készítésű könyvjelzőkkel készültem, hogy a vásárlók és dedikáltatók némi ajándékkal távozhassanak a színről.

Édesanyám kihasználta az alkalmat, és eljött aláíratni a saját példányát. Ő nem volt türelmetlen, kivárta az első dedikálásomat, hogy hivatalos körülmények között történjen meg, és elmondhassam, hogy egy könyvet már aláírtam.

Őt Villax Richárd követte a sorban, aki viszonozni kívánta a délelőtti gesztusomat, ezért megvásárolta a könyvemet. Amint a kezébe vette, belelapozott. Megakadt a szeme egyvalamin.

– „Hé, Rühes!” Na, ez jól kezdődik! – mondta, és felnevetett.

Egy érdekes mozzanat: Megtisztelt a jelenlétével egy idegen srác, aki meglepő módon névkártyával készült. Csak számomra volt meglepő, de jobban belegondolva, teljesen logikus egy ilyen rendezvényen, ahol hosszú időn keresztül állnak sorba az emberek egy aláírásért. Gyorsabban halad a sor, ha az olvasó felkészül, ráadásul nem veszik el a hangja a zajban.

Robin O’Wrightly, alias Szabó Borka is meglátogatott a standnál. Már két könyvét olvastam, a most készülőt pedig bétáztam, és nagyon szeretem a stílusát. Örülök, hogy végre vele is találkozhattam. Kedves, csupaszív nő.

Épp vele beszélgettem, amikor teljesen váratlanul az asztalhoz lépett egy férfi.

– Nóóóraaa! – Olyan lelkesen harsogta a nevemet, hogy azt hittem ismer. Aztán megkérdezte, hogy milyen a könyvem.

– Fantasy – mondtam én.

Az őt nem érdekli. De jó könyv egyébként?

Őszintén, mit válaszolhat erre egy szerző? : )

Pár percig még próbálkozott, majd eloldalgott. Nem derült ki, hogy ismerjük-e egymást, sem, hogy honnan jött ez a hirtelen és váratlan közvetlenség. Talán csajozni akart, vagy szimplán félkegyelmű volt szegény. Nem tudom. Mindenesetre Borkával jót nevettünk. Színesebbé tette a napot.

Sokan megdicsérték egyedi dedikáló tollamat. Sokan azért jöttek közelebb az asztalhoz, hogy megcsodálják. Tény, hogy rajtam kívül senki sem volt olyan bátor, hogy egy igazi tintás tollal próbálkozzon. Kicsit kék lett az ujjam hegye, de szerencsére más baleset nem történt.

A nap végére alaposan elfáradtam, és meg voltam győződve, hogy könnyen elalszom majd. Mégis hosszú ideig csak bámultam a plafont, és ezerrel dübörgött a szívem.

Túl voltam az első dedikálásomon. : )

Köszönöm szépen az Ad Librum Kiadónak, hogy lehetővé tette számomra a részvételt!

Volt egy Könyvfesztivál – Olvasni vágyó tömegek és dedikálás