Virtuális barátok

Annyi különböző ember van, és mindenki másképp vélekedik az internet hasznáról vagy egyáltalán a létéről. Ezen belül is a kedvenc közösségi portálunk, a Facebook körül nagy a felbolydulás. Sokan nem értenek egyet az oldal napi szintű használatával és a mai fiatalok életével, akik minden pillanatukat megosztják a világgal. A szülők körében ez gyakori vitatéma, ennek ellenére általában ők is regisztrálnak, és szép lassan bekúszik a gondolataikba valami ehhez hasonló mondat:

„Hmmm, de jó kép lett, ezt kiteszem.”

Innen már nincs megállás, beivódik a napi rutinba, és az ember mindig szán pár percet arra, hogy átböngéssze a lefrissült bejegyzéseket.

Engem is próbáltak már meggyőzni, hogy a virtuális jelenlét rengeteg időt elvesz az életünkből, és nem is vitatom. Én mégsem szidom a közösségi oldalakat, mert annyi ember használja, hogy olyan régen látott ismerősökről is kaphatunk némi információt, akikkel másképp lehet, hogy soha többé nem találkoznánk. Többnyire nem azért szakadnak meg a kapcsolatok, mert már nem érdekel minket a másik. A távolságok és az eltelt idő felébreszti bennünk a kétségeket, hogy az illető vajon felismer-e még, vagy szóba áll-e velünk, s inkább nem is keressük. Ráadásul a szürke hétköznapok mellett nem jut eszünkbe minden egyes személy, akit valaha megismertünk.

Én rengeteg régi osztálytárssal, baráttal, távoli rokonnal vettem fel újra a kapcsolatot az internet segítségével, és örülök, hogy követhetjük egymás életének alakulását.

Az eddigi szöveg, csak egy bevezető volt, mert elsősorban arról szeretnék írni, hogy nem csak a múltbéli barátok megtalálása miatt hasznos az „Arckönyv”. Újakat is szerezhetünk, és olyan embereket ismerhetünk meg, akiknek ugyanaz az érdeklődési, tevékenységi körük, mint a miénk.

Velem is ez történt az elmúlt hónapokban. Több csoportnak is tagja lettem, és most, hogy már valamilyen szinten „belaktam”, írni is tudok róluk.

Az egész Nádasi Krisz Könyvmarketing csoportjával kezdődött. Annyira örültem, hogy ráleltem, mert a jelentkezés után napokon belül megláttam a közösségben rejlő lehetőségeket. Sok hasznos marketingtippet kaptam a tagoktól, és emellett többekkel beszélgetni is kezdtünk.

Az ismeretségek pozitív hozományaként, felfedeztem más írói köröket, és azon nyomban csatlakoztam is. Kettőt emelnék közülük, mert úgy alakult, hogy ezekben vagyok a legaktívabb tag.

  • Egy mondat per nap csoport:

Ez pontosan az, aminek látszik. Egy hely, ahová naponta ki kell tenni egy mondatot.

Ámde nem akármilyet. Kizárólag saját kútfőből eredő gondolat lehet, amit aznap írtál. Vers, novella vagy a készülő regény egy rövid részlete, amit megosztasz a társaiddal, és ők is ugyanezt teszik.

Villax Richárd (Fanyűvők-Nemzeti jeti) kolléga úr, aki szintén az Ad Librum Kiadó szerzője, gondolt tovább egy korábban felfedezett kezdeményezést, ami nyomokban tartalmazta a saját ötletének alapjait. Az volt a célja, hogy aki csatlakozik, fogadalomként, kihívásként tekintsen a lehetőségre, és a könnyen elkalandozó, kifogáskereső írók befejezzék az irományukat. Létrehozta a csoportot, és ugyan nem vagyunk sokan, de ezt egyikünk sem bánja. Kevesebb taggal könnyebben kialakítható egy bizalmi kör. Egy ideje a megosztott részletekhez mellékelünk pár személyes gondolatot, érzelmet is, és ettől kicsit naplószerű az egész. Dokumentáljuk a bennünk lejátszódó változásokat, és olyan emberek olvassák, akik pontosan tudják, min megyünk keresztül. Az írás a mi közös nevezőnk.

Fantasztikus dolog olyanokat megismerni, akik ugyanazt csinálják, mint én. Az írás egy meglehetősen magányos elfoglaltság, és ahhoz, hogy valaki írhasson, el kell vonulnia a világtól. Ezt nem mindenki tudja tolerálni a környezetünkben, ezért különösen felemelő érzés, hogy legalább virtuálisan hozzám hasonló emberek vesznek körül. Sokfélék vagyunk, különböző a stílusunk, ezért kizárt, hogy konkurenciának tekintsük egymást. Igyekszünk segíteni, bátorítani a sorstársainkat.

  • FIT – Fiatal Írók Társasága:

Két fiatal Éhezők viadala-rajongó, Sára és Tekla alkotta meg, és rövid időn belül elég sokan csatlakoztak hozzájuk. Ez egy teljesen más jellegű csoport, mint az előbbi, és a célja az, hogy fejlődjünk. Egyre jobbak és jobbak legyünk.

Időről időre versenyeket, bajnokságokat tartanak a tagoknak, amikre a megadott témában íródott művekkel lehet nevezni. Egymást zsűrizzük, és lehetőség van korábbi, saját művek feltöltésére is, amire kritikát kérhetünk a többiektől.

Jelenleg tart a Tavaszi Bajnokság, és abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy felkértek zsűritagnak. Nagyon kíváncsi vagyok a készülő novellákra. Kicsit izgulok is, hiszen ez lesz az első alkalom, hogy élesben dicsérem, vagy esetleg bírálom mások műveit, amit nem feltétlenül érdemeltem ki. Természetesen én is megírtam a magamét, amelyet hamarosan meg is fogok mutatni Nektek.

A FIT is egy remek csapat. Az adminok nagyon odafigyelnek, hogy ne legyen széthúzás. Valódi baráti társaságot szeretnének kialakítani, akik személyesen is találkoznak, hogy a csoportban is jobban együtt tudjunk működni. Én már nagyon várom, hogy ez összejöjjön. Biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk a közös hangot. : )

A FIT-nek egyébként van egy blogja, ahol a csoport több tagjának az oldala és regényei –  köztük az enyém – is a Büszkeségfalon díszelegnek. Ha böngésztek a honlapon, Próza és Vers címszó alatt olvasnivalóra bukkantok, amely irományok szintén a tagoktól származnak. Nyomon követhetitek az épp aktuális versenyeket, és a résztvevő írások idővel rendszeresen felkerülnek az oldalra.

Ezúton is szeretném megköszönni kedves írótársaim, hogy közétek tartozhatok! Bízom benne, hogy „….this is the beginning of a beautiful friendship”. : ) 😀

Virtuális barátok