V./ 9. fejezet: Jövő

9. Jövő

Nympha még a szobában megtette az első lépéseket afelé, hogy az emberek elé tárja a hírt: nagyon is életben van. Szemét lehunyva, hosszú perceken keresztül próbált a lehető legtöbb ember elméjéhez eljutni, hogy elültesse a gondolatot: Elias öngyilkos lett, Jerome pedig eltűnt. Mindenkit felkutatott, aki egy kicsit is ismerte őket.

Ezután visszatért Livlyhez, aki állhatatosan várta, hogy Nympha elvégezze a feladatát.

– Nagyon sok dolgom lesz ezután – mondta a nő. – El kell foglalnom az engem megillető helyet. Persze, nem lesz belőlem igazi királynő, de legalább az otthonom végre a sajátom.

Livly elmosolyodott és Nympha kezéért nyúlt. Egymásba kapaszkodtak, és ez ismét percekig tartott. Egyikük sem hitte még el, hogy vége. Érezniük kellett egymást, hogy rádöbbenjenek, mindketten szabadok.

– Szeretném, ha a palotában maradnál – szólalt meg Nympha. – Közelebb kerültél hozzám, mint bárki más, és azt akarom, hogy ez így is maradjon. Erős és bátor vagy. Sosem fogom tudni meghálálni, amit értem tettél.

– Nem kell meghálálnod.

Egy suta pukedlivel meghajolt Nympha előtt.

– Önért bármit… királynőm! – hajbókolt, de nem tudta megállni kuncogás nélkül.

Nympha is felkacagott. Amikor lihegve abbahagyták a nevetést, Livly reményteljes tekintettel a nőre nézett.

– Én csak egyetlen dolgot kérek – kezdte, de nem tudta befejezni, mert Nympha közbeszólt.

– Nem kell kérned. Már a tiéd.

Livly arca felragyogott és túlcsordult a szívében a szeretet.

– Menj! – intett Nympha – Hódítsd meg Edvint!

Nem kellett neki kétszer mondani. Már-már szárnyakra kapott, és úgy repült ki a palotából, hogy a lába alig ért a földhöz. Folyt a könnye és szélesen mosolygott a világra. A fű zöldebb volt és minden szín élénkebben tündökölt, mint valaha.

Livly szabályosan berontott a kapuházba, majd belökte a műterem ajtaját. Edvin mozdulatlanul állt a festőállvány előtt, de megriadva fordult a lány felé, amikor meghallotta a zajt.

– Liv?

– Edvin! – a lány suttogva mondta ki a fiú nevét. A hangja tele volt reménnyel és izgalommal.

A fiú lehajtotta a fejét és a cipőjére szegezte a tekintetét.

– Sajnálom, amiket mondtam. Nem akartalak megbántani. Szörnyen röstellem.

Livly szíve megdobbant, és lassan közelebb lépett.

– Ugye meg tudsz nekem bocsátani?

– Te semmit sem tettél – mondta a lány. – Nincs mit megbocsátanom.

– Ezer hibám van. Köztük a legnagyobb, hogy nem voltam elég erős ellenállni.

Livly villámgyorsan átszelte a köztük lévő távolságot, és Edvin karjába vetette magát. Ajkuk összeért és olyan erősen szorították egymást, hogy majdnem belefulladtak a csókba. Edvin vonakodás nélkül viszonozta, és egyik kezével Livly hátát simogatta. A lány a fiú világos hajába túrt, majd a két keze közé fogta az arcát. Amikor elváltak egymástól, elmélyedtek egymás tekintetében. A lány boldogan mosolygott szerelmére, a fiú pedig csodálattal nézte szerelme vonásait. Mutatóujjával megcirógatta Livly arcát, majd ismét magához vonta.

– Annyi mindent szeretnék neked elmondani. Az elmúlt órákban annyi minden történt, és…

– Tudom – ért hozzá Edvin a lány ajkához, és belefojtotta szót. – Nympha már elmondta.

A fiú a homlokára mutatott, jelezve, hogy mindenről tudomást szerzett, még mielőtt a lány odaért.

– Komolyan? – vonta fel a szemöldökét Livly.

Edvin bólintott.

– Dühös lettem, amikor hirtelen megtelt a fejem egy csomó új ténnyel, és annyira dühbe gurultam, attól, amit veled tettem, hogy…

Szégyenkezve elengedte Livlyt, és elállt a festőállvány elől, hogy lány láthassa.

– Te összeszabdaltad a képet, amit Nympháról csináltál?!

Livlyt minden régebbi sérelem ellenére megrázta a látvány.

– Ha Nympha szeretné, akkor megrajzolom újra.

Livly összezárta az ajkát.

– Ezek szerint még mindig ő a múzsád? – kérdezte Livly.

– Nem – Edvin megrázta a fejét, és a lány derekára tette a kezét. – Mostantól egy bátor és önfeláldozó harcos lesz a modellem. Be akarom bizonyítani, hogy nekem ő épp olyan fontos, mint én neki.

Livly könnyes szemmel, de mosolyogva nézett fel rá. Edvin lecsókolta az arcáról a legördülő cseppeket.

 

Kéz a kézben mentek át a palotába, ahol Nympha már összecsődítette a személyzetet a nagy hallba. Mind ámulva nézték a hercegnőt, akit annyi éven keresztül halottnak véltek. Még az északi szárny őrei is értetlenül álltak a dolog előtt. Nympha már szónokolt nekik, amikor az újdonsült pár belépett, így egy mondat közepétől követték tovább az eseményeket.

– …Ezért van szükségem a segítségükre. Vissza kell állítanom a palota régi fényét. Sírhelyet kell emelnem elvesztett szüleimnek, hogy legalább az emlékük megmaradjon, ha már a testük elenyészett. Én vagyok az egyedüli, jogos örökös! Itt és most megfogadom: soha többé nem hagyom senkinek, hogy elvegye tőlem! Ugye mellettem maradnak?

Nympha kérdésére Dora mozdult meg először.

– Rám számíthat, hercegnő! – lépett ki a szobalányok sorából.

Nympha rámosolygott. Fémszínű szemébe máris több élet és fény költözött.

– Én is támogatom önt bármiben – Livly felismerte Anját, aki korábban Jerome titkárnője volt. A lány nem tudhatta, hogy Nympha már előkészítette magának, hogy a nő mellé álljon: nemcsak Jerome halálának körülményeit ültette el a fejében, hanem azt is, hogy a férfi egy ideje ki akarta rúgni őt.

Anja Nympha mellé szegődött.

– Komolyan mondja, hogy fogva tartotta önt az féreg? Mindig is sejtettem, hogy egy szemétláda – morgott bosszúsan a nő.

– Már nem számít. Élek és szabad vagyok. Azt tervezem, hogy bált rendezek a kormánytagoknak, hogy hivatalosan is szembesüljenek a valósággal.

A személyzet tagjai egy emberként bólogattak, és a hatalmas terem megtelt izgalommal.

Edvin átkarolta Livly vállát, és a mellkasához húzta a lányt. Livly tekintete találkozott Nympháéval. A nő büszke mosollyal állapította meg, hogy sínen vannak.

A személyzet tagjai indultak a dolgukra, így Nympha, Livly és Edvin hármasban maradtak. A nő felsóhajtott.

– Furcsa érzés újra itt lenni – mutatott körbe a hallban. – Minden ugyanolyan, mint gyerekkoromban. Ha behunyom a szemem, még látom magam igazán boldognak.

– Újra az leszel – mondta Livly.

Nympha a lányra pillantott, majd Edvinre. A fiú arcizmai megrándultak. Még nem tette túl magát a sokkon, amit a nő okozott neki.

– Bocsássatok meg nekem! – Nympha a jobb kezével Edvin, a ballal pedig Livly karját érintette meg. – Bár lett volna más választásom, de előtte már mindent megpróbáltam! Az egész szárnyat Elias varázslata zárta el a külvilágtól. Az őrök nem tudták, mit őriznek, és egy bűbáj hatására nem is érezték fontosnak, hogy kiderítsék. Jerome tényleg mindent kézben tartott. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ennyire vágyott volna egy magasabb hatalomra. Livly, sokkal többel tartozom neked, mint amit adni tudok. Volt egy egyezségünk, és mindenképpen be szeretném tartani, amit ígértem.

Nympha Edvin felé fordult.

– Neked is köszönöm a segítségedet! Csupán sodródtál az árral, és nem értetted, mi történik veled, mégis rengeteget tettél értem, azzal, hogy létezel. Az én hibám, hogy olyan dolgokról szereztél tudomást, amiről nem kellett volna. Már tudod, hogy természetfeletti erők uralják a világot, de én nem akarom elvenni tőled ezt a tudást. Meg kellene tennem, de képtelen vagyok rá. Hálátlannak tűnnék, ha kihasználva a hatalmamat, módosítanám az emlékeidet. Azonban mást már nem mondhatok el neked. Elmúlt a szükséghelyzet, így nem beszélhetek többé veled a képességeimről. Tartsd meg a titkomat, és én életem végéig segíteni foglak benneteket!

Edvin rémülten maga elé emelte a kezét.

– Jaj, ha ez azzal jár, hogy újra belemássz a fejembe, akkor inkább hagyj elbukni!

Nymphát meglepte a kifakadás, de felkacagott. Megpaskolta a fiú vállát.

– Rendben – bólogatott a nő. – Soha többé nem teszem meg veletek!

– Mi lesz most a növényekkel? – kiáltott fel hirtelen Livly.

– Azokkal, akiket Jerome kedvéért manipuláltam, mihamarabb megszakítom a kapcsolatot. Kitörlöm a fejükből, hogy valaha is ismerték őt. A növényeket elpusztítom. A jövőben pedig a kertemben nevelek fákat a palota folyosói helyett.

Nympha rájuk kacsintott.

– Eszerint lesznek még áldozataid – jegyezte meg Edvin fanyarul.

– Nem bújhatok a ki a bőrömből, mert ez vagyok én, de kizárólag arra használom a képességemet, amivel fenntarthatom az egyensúlyt. Sosem élnék vissza vele. Én nem vagyok Jerome.

Nympha felváltva nézett a fiúra és a lányra, de végül utóbbin állapodott meg a szeme.

– Hol szeretnétek lakni?

Livly és Edvin meghökkenve összenézett. Még egyikük sem jutott el idáig gondolatban.

– Itt a palotában, vagy odakint a házban?

A páros még mindig nem lelt rá a válaszra, pedig nagyon igyekeztek megtalálni azt, egymás tekintetében.

– A házban szeretnék élni – szólalt meg végül a lány, de még mindig Edvin arcát tanulmányozta. – Veled.

A fiú megfeledkezve Nympháról, az illemről és minden másról, közelebb húzta magához Livlyt, és megcsókolta. Nympha nem vette a szívére, hogy kiszorult a körből, és nem is jött zavarba. Ellépett a szerelmesektől és lassú lépésekkel elhátrált.

– Egyik este látogass meg, Livly! – mondta, mielőtt hátat fordított volna nekik. – Ideje, hogy teljesen megismerj. Hosszú beszélgetések várnak még ránk.

***Vége***

L-E

  • Te is kíváncsi vagy Nympha és az ősei titkára?
  • Érdekel az újraéledők világa, és olvasnál még róluk?

Ismerd meg őket még jobban a Megszámlálhatatlan sorozat eddig megjelent köteteiből! 😉 

dfd

V./ 9. fejezet: Jövő
Tagged on: