V./ 7. fejezet: Követ

7.Követ

Livly egészen a könyvtárban álló rejtekajtóig futott. Már nyúlt volna a könyvért, ami nyitja a zárat, mire megszólalt a fejében a vészcsengő. Nem mehet be oda, hiszen még nem veszítheti el Jerome bizalmát. Öklével ráütött a polcra, de olyan erősen, hogy feljajdult.

– Nem vagyok normális – suttogta saját magának, és tenyerébe temette az arcát.

Teljes szívével gyűlölni akarta Nymphát, amiért immár végérvényesen közéjük állt, de tudta, hogy a nőnek nincs más választása.

Visszament a déli szárnyba, és az üvegasztalon hagyott fülbevalóhoz lépett. Nagy levegőt vett, miközben betette a fülébe.

– Itt vagyok! – kiáltott bele az éterbe – Lépj be a testembe és használj! Essünk túl rajta! Tégy velem, amit csak akarsz! Vess Jerome karjába, nekem már úgyis mindegy! Keresd meg azt a fránya varázseszközt, ami fogva tart, és legyen vége!

Csak a csend felelt neki és hosszú ideig nem is történt semmi. Livly sokáig várt Nympha válaszára.

– Mi az, megnémultál? Már nem akarsz kijutni?

Bocsáss meg nekem!

Végre megjött a válasz. Livly fújtatott haragjában.

Ígérem, mindent helyre fogok hozni!

Livly lehunyta a szemét és próbált lenyugodni, de nagyon nehezen sikerült neki. Az idegei túlfeszültek. Tűrőképessége felmondta a szolgálatot.

Tarts ki!

A nő hangja szomorúan csengett, és úgy tűnt, tényleg sajnálja a lányt.

– Miért csókoltad meg őt? – kérdezte Livly keserűen.

Ő kezdeményezett. Te miért nem viselted a fülbevalót, ahogy kértem? Ha rajtad van, Elias nem tudott volna megbabonázni.

– Téged is megbabonázott, pedig…

Akkor még nem voltam követ! – vágott közbe Nympha.

– Az meg micsoda? – tárta szét a karját a lány – Minek vagy a követe?

Bonyolult. Ez amolyan újraéledős ügy. 

– Hogy mi…? Micsoda? – Livly hevesen rázta a fejét és a hajába túrt – Ebből az ég világon semmit sem értek, de ha már itt tartunk, erről is felvilágosíthatnál! Azok után, amit Edvinnel és velem tettél, még mindig szándékomban áll segíteni, de az adósom vagy. Ha te nem lennél…

…Nem találkoztál volna Edvinnel. Ezt ne felejtsd el!

– Előbb-utóbb mindenképpen a fővárosba jöttem volna, és abban is biztos vagyok, hogy megnéztem volna a palotát. Rakd össze!

Tudom.

Nympha visszavonulót fújt, így Livly kerekedett felül.

– Szóval mindent el kell mondanod magadról! Mindent az utolsó részletig tudni akarok rólad. Esküszöm, megtartom a titkodat, de nekem tudnom kell, hogy miért áldozom fel magam!

Nympha megint hallgatott, de most nem sokáig.

Rendben. Legyen! Megígérem, hogy mesélek az újraéledőkről. Elmagyarázom, mit jelent követnek lenni, de csak ha kiszabadultam. Akkor rengeteg időnk lesz beszélgetni. Most nem sok van.

Livly összefűzte a karját és megnyalta az ajkát.

– Megegyeztünk – mondta. – Vedd úgy, hogy kezet is ráztunk rá!

Livly jobb keze megmozdult és összekulcsolódott a ballal. Nem ő akarta így. Ez volt Nympha jele, hogy megpecsételi az ígéretét.

Livly ezután már nem kapta vissza a testét. Az ajtó felé indult, pedig nem állt szándékában. Nem ellenkezett. Hagyta, hogy Nympha végre megtegye, amire olyan régóta várt. Livly testét használva Jerome szobája felé vette az irányt.

A lány megfogadta, hogy erős marad mindenáron. Nem tudhatta, hogy mi történik majd, de ki akart tartani. Nympháért. Edvinért. Önmagáért. A jövőért.

 

Végül mégsem Jerome szobájába mentek, mert Nympha időközben meggondolta magát. Livly akkor jött rá, hogy mit is akar pontosan, amikor rálelt Eliasra az egyik társalgóban. A férfi először nem vette észre a lányt. Keze Dora ruhájában matatott és a mellét markolászta. A fiatal lány keserves arckifejezése elárulta, hogy cseppet sem boldog ettől.

– Khm – krákogott Livly, de valójában ez is Nympha volt. Már mindent ő irányított.

Elias felnézett és elengedte Dorát, mire a szobalány összehúzva a ruháját, kiiszkolt.

– Ejnye, hölgyem! Most elzavartad a madárkát – vetette a szemére, de közben cinkosan mosolygott. – Mit tehetek érted, gyöngyöm?

– Ne játszd meg magad, Elias! – a lány hangja határozottan csengett.

A férfi egy pillanatra elbizonytalanodott, de hamar visszatért az életkedve.

– Ááá, a renoméd miatt aggódsz? Tudom én – Elias rákacsintott. – Ne félj, még nem mondtam el Jerome-nak, hogy csak egy ember vagy. Szeretném úgy megtenni, hogy látom, mit tesz veled utána.

Livly fanyarul felnevetett.

– Ugyan! Ő egy gyáva féreg. Csak akkor érzi valakinek magát, ha ott állsz mögötte. A hatalom, amit önmagának tulajdonít, valójában a tiéd.

Elias összehúzta a szemét. Kicsit közelebb lépett Livlyhez, aki belül alaposan megrémült, de Nympha magabiztosan állt és nem mozdult.

A férfi mélyen a lány szemébe nézett és hitetlenül rázta meg a fejét.

– Nympha?

– Igen. Jól látod! – mosolyodott el Livly. – Én vagyok az. Gondolom, elbíztad magad és nem számítottál rá, hogy én is tanulok. Már nem vagyok az a naiv kislány, akit bezártatok. Sikerült kijátszanom még Jerome-ot is, és most itt vagyok. A lány valóban egy ember, de minden lehetőséget megkap tőlem, hogy végezzen veled.

Elias elhátrált tőle, de végig rajta tartotta a szemét.

– Ez csak blöff – mondta. – Nem tudod felruházni erővel.

– Hmmm…Úgy tűnik, mégsem tudsz mindent az újraéledőkről.

A férfi megdöbbent. Livly örült, hogy végre valódi félelmet lát a szemében. Elias összeszorította az ajkát és támadni készült. A lány is felkészült és minden mozdulatát figyelte. Elias összecsapta a tenyerét, és a fény eltűnt a szobából. Még az ablak is elsötétült, és Livly nem látott az orránál tovább.

– Óóó, ez nagyon gyáva lépés volt – rázta meg a fejét.

Maga elé tartotta a kezét és elméjével a férfi után kutatott a szobában. Amikor rálelt, ökölbe szorította. Livly még érzett is valamit. Olyan benyomása volt, mintha egy madzagot markolna meg.

A fény visszatért, és Livly megpillantotta Eliast, aki az ablakpárkánynak nyomódva szűkölt és küszködött. Jól láthatóan szenvedett, bár a lány még nem tudta, miért. Lassan közelebb sétált a férfihoz és oldalra billentette a fejét.

– Nocsak! Erre nem voltál felkészülve, mi? – a lány arca felderült. – Tudod, az a te nagy bajod, hogy túl sokat képzelsz magadról, de te sem vagy tökéletes. Én már azért élek, hogy megszabadítsam a világot a hozzád hasonlóktól, de amíg te és Jerome útban vagytok, ez nem fog sikerülni.

– Engedj el! – a férfi hangja keserves volt, és letérdelt Nympha elé. – Engedd el a varázslatom Nympha! Hagyj elmenni és soha többé nem látsz! Ígérem!

Szánalmas látványt nyújtott könyörgés közben.

– Sajnos nem tudok hinni neked. Épp annyira felelős vagy a szüleim haláláért, mint Jerome. Kétségem sincs afelől, hogy te is megtennéd velem ugyanezt.

Ezzel két kezébe fogta a varázsfonalat és meghúzta. Elias tágra nyílt szemmel nézte, és esdekelve rogyott a lány lába elé.

– Ne! Ne tedd! Kérlek!

A fonal elszakadt, s a varázslat szétfoszlott. Elias jelentősen meggyengült.

– Csak azért nem passzírozlak a földbe, mert nem akarom, hogy Jerome is kereket oldjon, mielőtt eléri a végzete. Úgyhogy csendes leszek.

Egyszerűen odalépett a férfihez, és minden erejét beleadva, kitekerte a nyakát. Elias teste kicsavarodva omlott a földre. Hamuszerű porfelhő szállt fel róla. A maradék varázserő is elhagyta őt.

Nympha elégedetten nézte, majd otthagyta őt, és végre Jerome szobája felé indult.

Folytatás: január 9.

Ha most kapcsolódtál be, az eddig megjelent fejezetek:  VéletlenAjándékTáncUtazásOptimizmusMeghívásJerome,IgazságKétség, VacsoraSzilánkokVáltozásTámaszBarátokÁlomlányFolyosóLakosztályJövevényRejtekajtóMúzsaTitkokEmlékVendég, Bűbáj, Csók

A szöveg jogvédett. A szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül, sem részben, sem egészben nem közölhető máshol!

V./ 7. fejezet: Követ
Tagged on: