V./4. fejezet: Vendég

4.Vendég

Nem aludt túl sokat az éjszaka további felében, így meglehetősen táskásak voltak a szemei, amikor reggel tükörbe nézett. Hosszú percekig csak állt ott és farkasszemet nézett magával. Nehezére esett elindulni és elkezdeni a napot. Más embernek érezte magát az előző naphoz képest, és másnak látott mindent maga körül. Lehullt a rózsaszín lepel és kilátszott alóla a zord és sötét valóság.

Az életét már nem tudta hétköznapi szemmel nézni. Egy mókuskerékbe került, amiből nem volt kiút. A helyzete Jerome-mal még annál is rosszabb volt, mint amire korábban számított. Már nem az volt a legnagyobb baj, hogy nem szerette, hanem, hogy a férfi egy pszichopata volt, aki kedvességgel altatta el áldozatai gyanakvását. Livly mégis arra készült, hogy együtt töltse vele a napot.

Kivette Nympha fülbevalóját a füléből, és a mosdó szélére tette. Jerome szeme előtt nem akarta viselni. A gardróbban keresett magának valami alkalmas ruhát és felöltözött. A nadrágja zsebébe süllyesztette a fülbevalót, mert mozdulni sem akart nélküle egy lépést sem.

Még az ajtó előtt elgondolkodott, hogy nem tenné-e jobban, ha inkább bezárkózna a lakosztályba, és napokig nem beszélne senkivel. Azonban tudta, hogy nem teheti meg, mert akkor eljátszhatja Jerome bizalmát, és a férfi esetleg elveszti a türelmét. Még nem hagyhatta, hogy levegye a maszkját és megmutassa igazi énjét.

Livly keze már a kilincsen volt, amikor párszor elgyakorolta, hogyan is kell mosolyogni, nehogy feltűnjön valakinek, hogy milyen sötét gondolatok keringenek a fejében. Amikor úgy érezte, hogy elég meggyőző, maga mögött hagyta a szobáját és kilépett a folyosóra.

Nem is kellett keresnie Jerome-ot, mert ő előbb talált rá. Épp felé tartott, amikor félúton találkoztak. Livly megtorpant és a férfi közeledő alakját figyelte. Nagyon ügyelt arra, hogy álcázó mosolya véletlenül se lankadjon.

– Jó reggelt, kedves! – köszönt Jerome, és habozás nélkül a lány derekára tette a kezét.

Livly megborzongott, de ez cseppet sem volt kellemes érzés.

– Jól aludtál? – kérdezte a férfi, és csókot nyomott a lány összezárt ajkára.

– Igen – hazudta szemrebbenés nélkül Livly, és egy pillanatra sem vette le a szemét Jerome-ról.

Jól meg akarta nézni azt az oldalát, amellyel tőrbe csalta az akkor még fiatal és naiv Nymphát. Még mindig jóképű volt, de a lányt már attól is a hideg rázta, ha csak ránézett.

– Meg akartam kérdezni, hogy ágyba kéred a reggelit, vagy lejössz az étkezőbe? – cinkosan rákacsintott Livlyre, akinek beugrott lidérces álmának egy részlete. Ugyanígy kacsintott Nymphára is, miután mindent elvett tőle.

– De így már tudom a választ.

Összekulcsolta a bal kezét a lányéval, és együtt mentek tovább. Az étkezőben terített asztal várta őket, de csak azután hozták ki a reggelit, hogy helyet foglaltak. Livly megkönnyebbült, hogy legalább evés közben nem kell túlzottan közel ülnie a férfihoz, hiszen mindketten asztalfőre ültek.

– Ma egy kedves barátom jön látogatóba – nézett fel Jerome a tányérja felett. – Szeretnélek bemutatni neki.

A lány bólintott.

– Rendben – ennél többet nem fűzött hozzá a dologhoz. Örült, hogy nem kellett beszélgetnie vele.

– Néhány órán belül megérkezik. Már felküldtem a szobádba valakit, hogy alkalomhoz illő öltözéket válasszon neked.

– Ó, értem. Köszönöm! – Livly rámosolygott, de érezte, hogy nem tesz eleget azért, hogy kellően meggyőző legyen. A tegnapi Livly valószínűleg felháborodottan kifakadt volna a pátyolgatáson. Az új viszont képtelen volt Jerome közelében természetesen viselkedni. Tudta, ha így folytatja, a férfi előbb-utóbb gyanút fog.

– De attól, hogy itt lakom, még mindig nem várom el, hogy ennyire elkényeztess – szólalt meg végül.

– Tudom, de én mindennap gyönyörűnek akarlak látni. Az a véleményem, hogy eddig nem tettél meg mindent, hogy kihangsúlyozd a szépségedet. A régi ruháid túl fiúsak a te alakodhoz. Még egy fürdőszobapapucs is elegánsabb, mint a tornacipőid.

Livly összehúzta a szemét. Cseppet sem tetszett neki, hogy Jerome az öltözködését bírálta. Ha már az egész élete megváltozott, legalább a ruhatára maradjon hétköznapi. Végül megállta szó nélkül. Nem akart felesleges vitát kezdeni, amikor ennél sokkal nagyobb gondok voltak.

Reggeli után Jerome is vele tartott a lakosztályba, és az egész készülődés alatt a nappaliban időzött.

– Látom, Edvin még mindig nem készült el a polccal, amit kértem tőle – szólt át magasabb hangerőn Livlynek a másik helyiségbe. – Sosem kapkodja el a dolgokat. Meglehetősen lassan dolgozik.

– De lelkiismeretes és van szépérzéke – védte a barátját a lány, miközben a fodrász épp a haját csinálta a fürdőben.

Jerome átvágott a nappalin és a fürdő ajtófélfájának dőlt.

– Elég sok kertészt kipróbáltam már előtte, de tény, hogy még senki nem nevelt ilyen gyönyörű rózsákat. Már ezért megérte felvennem. Ráadásul meglepően sok mindenhez ért fiatalkora ellenére.

– Te sem vagy öreg, és már van egy kastélyod – szólalt meg Livly, bár utólag már nem tartotta jó ötletnek.

Jerome ajka félmosolyra húzódott.

– Gondolod, ha a fiú így folytatja, neki is lehet? – Livly kihallotta a kérdésből a halvány gúnyt.

– Neki biztos sosem lesz – mondta, de egész másra gondolt: „Ő nem egy gátlástalan szörnyeteg.”

Livly elismerte, hogy miután végeztek, csodaszép lány nézett vissza rá a tükörből, de nem érezte magáénak ezt a látványt és nem is okozott neki örömet. Mindenesetre készen állt arra, amit Jerome várt tőle: hogy csinosan feszítsen az oldalán.

A vendég egy órán belül megérkezett. Őrök kísérték el a déli szárnyba. Livly és Jerome a kis hallban várt rá. Jerome birtoklón karolta a lányt, miközben az idegen besétált.

Livly nem számított semmire vele kapcsolatban, hiszen fogalma sem volt, hogy kiről van szó. Így, amikor megpillantotta a férfit, alaposan meglepte a megjelenése. Meglehetősen egyedi öltönyt viselt. Zakójának ujjai különböző színűek voltak és a kabát összes, különszabott része más színben pompázott. Nadrágja száráról nem is beszélve. Egyedülálló szettjéhez fehér cipőt választott. A rövidre nyírt, tüskésre zselézett haja koronázta meg az összképet. Ráncainak száma alapján idősebb volt Jerome-nál.

– Jeroome! – örömében széttárta a karját.

Hátba veregetéssel üdvözölték egymást, majd a különös idegen Livlyhez fordult.

– Szóval ez a hölgy az, akiről annyit hallottam már? Megérdemled a dicsérő szavakat, kedvesem. Ez a pernahajder egyfolytában rólad áradozott nekem. Ezek után már mindenképpen látnom kellett téged a saját szememmel. Ugye nem haragszol érte?

Livlyben szüntelen felütötte a fejét a kétely és bizalmatlanság, de kifelé ezt nem mutatta.

– Én is örülök, hogy megismerhetem, uram! – nyújtotta a jobb kezét a vendég felé, aki megcsókolta a kézfejét.

– Csak semmi „uram”! Szólíts Eliasnak!

Együtt vonultak át az egyik társalgóba, ahol kávé, tea és aprósütemények vártak a vendégre. Livly Jerome mellett foglalt helyet egy széles kanapén, Elias pedig velük szemben, egy puha karosszékbe süppedt bele elégedetten.

– Imádom a bútoraidat, barátom – paskolta meg a fotel karfáját. – Az ülepem nem élhet át ennél elsöprőbb kielégülést. Főleg egy ilyen hosszú út után.

– Ezúttal merre jártál? – kérdezte Jerome egy visszafogott nevetés után.

Az egyik szolgáló épp ekkor hozta be a teavizet, és tette le az Elias mellett álló kisasztalra. Livlynek feltűnt, hogy a férfi milyen érdeklődő pillantással mérte végig a lányt.

– Wertelben. Igazán varázslatos hely. Még azok a gyönyörű, napbarnított nők!

– Persze, hogy a lényeget veszed észre – vigyorgott Jerome.

– Még szép.

Elias a kezébe vette a csészéjét, és a szájához emelte. Livly a férfi nadrágjára összpontosított, mert egyre jobban zavarta, ahogy bámulja őt. A csésze pereme felett is végig rajta tartotta a szemét. A lány feszülten keresztbe vetette a lábait és a térdére kulcsolta a kezét.

– Meddig tudsz maradni? – szólalt meg Jerome, és Livly döbbenten pillantott rá.

– Két napot biztosan. Aztán meglátjuk.

– Rendben. A lányok most készítik elő neked a szobádat.

– Ugye Dora itt dolgozik még? – csillant fel a férfi szeme.

– Természetesen. Gondoltam, hogy őt szeretnéd.

Livly lelki szemei előtt megjelent a kedves, fekete hajú lány, aki olyan baráti viszonyban van Edvinnel. Elöntötte a szívét az aggodalom, miközben Elias sóvárgó tekintetét tanulmányozta.

A két férfi ezután hosszan beszélgetett egymással. Livly halálosan unta és borzalmasan idegesítették Jerome barátjának megnyilvánulásai. Hamar rájött, hogy Elias csak használja a nőket. Ebben a tekintetben összepasszoltak Jerome-mal.

A társalgás alatt a lány teljesen felesleges harmadiknak bizonyult, és a két hímnemű nem is erőltette, hogy bevonják a beszélgetésbe. Elias időközben rágyújtott és Jerome nem szólt rá.

– Mondd csak! Megvan még az a krimó a belvárosban?

– Persze – bólintott Jerome.

– Mit szólnál, ha kicsit meggörbítenénk az estét?

– Ohó, már ma? Azt hittem, ennél azért mértéktartóbb vagy.

– Az meg mit jelent? – röhögött fel hangosan Elias.

– Ne aggódj! Veled tartunk.

Livly erre felkapta a fejét és a gyomra görcsbe állt. Semmi kedve nem volt egy ilyen alakkal tölteni az idejét.

– Ó, én inkább lefekszem. Nem igazán rajongok a hangos zenéért – fordult Jerome-hoz, és megpróbálkozott egy könyörgő pillantással.

A férfi megsimogatta a mutatóujjával a lány arcát, de mielőtt megszólalhatott volna, Elias közbevágott.

– Egy percig se kételkedj bennem, cicám! Remekül fogunk szórakozni!

Összecsapta a tenyerét és felpattant.

– Megyek és meglátogatom Dorát. Remélem, már kész az ágyam! Pihenni szeretnék – Livlyre kacsintott, majd elégedett vigyorral sarkon fordult.

Folytatás: december 29. péntek

Ha most kapcsolódtál be, az eddig megjelent fejezetek:   VéletlenAjándékTáncUtazásOptimizmusMeghívásJerome,IgazságKétség, VacsoraSzilánkokVáltozásTámaszBarátokÁlomlányFolyosóLakosztályJövevényRejtekajtóMúzsaTitkok, Emlék

A szöveg jogvédett. A szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül, sem részben, sem egészben nem közölhető máshol!

blogolj
Forrás: blogolj. eu
V./4. fejezet: Vendég
Tagged on: