V./2. fejezet: Titkok

2.Titkok

– Tessék?! – Livly álla a földet súrolta. Nem győzött hüledezni mindazon, amit megtudott az elmúlt hónapokról, nem egészen egy óra alatt.

– Azt hiszed, Jerome a kegyeibe fogad úgy, hogy nem kér valamit cserébe?

– Tudom, hogy nem.

– Bátornak tartalak, hogy kész vagy átadni magad neki, de még több bátorságra lesz szükséged, ha rájön, hogy nem az vagy, akinek hisz.

– Hogy mi? Ezt meg hogyan értsem?

Livly már majdnem felpattant a kerevetről, de még tartotta magát.

– Jerome sem az, akinek te hiszed, úgyhogy kvittek vagytok. Ő tart engem fogva, gondolom, erre már rájöttél. Kedves és tenyérbemászó, amíg meg nem kapja, amit akar, és most te kellesz neki. Elhitettem vele, hogy te egy olyan lény vagy, akivel nagyon jól járna, mert kiaknázatlan képességeid vannak, amiről még te magad sem tudsz.

– Az ő fejében is elültetted a gondolatot?

Nympha elhúzta száját és megkocogtatta a karosszéke karfáját.

– Sajnos nem. Rá semmilyen formában nincsenek hatással az adottságaim. Szemtől szemben mondtam ezt neki, mert vannak dolgok, amiben hisz nekem, és azt hiszem, most tökéletesen félrevezettem.

– Mióta vagy a foglya?

– A szüleim halála óta. Szóval már jó ideje.

– A szüleid…

– Julian király és Marcia királyné lánya vagyok. A palota valódi örököse és Jerome egykori menyasszonya.

Nympha a homlokára tapasztotta a kezét.

– De ez nagyon hosszú történet, és most sokkal fontosabb, hogy megértsd, miért vagy itt.

– Ki kell szabadítanom téged? – tért a tárgyra Livly.

– Tulajdonképpen igen, de azért ez ennél sokkal bonyolultabb. A fülbevalóm rendkívül sokoldalú jószág. Általa képes vagyok irányítani azt, aki viseli. Ezt tapasztalhattad nem is olyan rég. Használhatom a tested a saját céljaimra. Ezért kérem a segítségedet és az engedélyed. Nélküled sosem jutok ki innen.

Livly maga elé meredt. Mindig is tudta, hogy a fülbevaló valami nagyon fontos dolgot akar közölni vele, de erre azért nem számított.

Bólintott.

– Rendben. Segítek neked. Hordani fogom a fülbevalót.

Nympha a szívére szorította az kezét.

– Nagyon köszönöm, Livly! Fogalmad sincs, mennyire hálás vagyok.

– Akkor így nem is mondod el, hogy mit fogsz velem tenni?

– Ó, dehogynem. Nem hagyhatlak ki teljesen ebből, hiszen ez a te tested. Nem akarlak kihasználni.

Nympha felállt és összekulcsolta az ujjait.

– Nagy előny, hogy Jerome megbízik benned, és ezt semmiképp nem szabad elveszítened. Az lesz az első feladatunk, hogy kiderítsük, mi van a birtokában, amivel kordában tartja az erőmet. Egyelőre nem sikerült rájönnöm, pedig már gondolkodom ezen egy ideje. Figyeld őt! Bármi furcsát látsz, csak tedd be a füledbe a köveket, és tudni fogom, amit te! Nem kell többször eljönnöd hozzám, az túl kockázatos. Jerome is elég gyakran bejön ide. Nem adhatunk okot gyanúra!

Livly ismét bólintott. Zavaros gondolatai lassan katonásan sorba álltak és tisztult a kép. Véletlenül Edvinre vándorolt a tekintete, és korholta magát, amiért egy időre megfeledkezett róla és a kettejük közös rejtélyére nem kérdezett rá.

– Vele mi lesz most? – mutatott a fiúra.

– Ó, ő semmire sem fog emlékezni.

– De rám igen? – fakadt ki Livly rémülten. – Ugye nem törlöd ki a fejéből, amit rólam tud? Szükségem van rá! Rajta kívül nincs egyetlen barátom se.

– Pont ez a gond – Nympha lassan a fiú mellé lépett és onnan nézett vissza Livlyre. A lány még a gondolatba is belesápadt, hogy mindaz, amit egymás között felépítettek a fiúval, egy csapásra eltűnhet.

– Rendben, akkor ezt is elmagyarázom – sóhajtott fel Nympha. – Edvin nem véletlenül nem kedvelt téged az elején. Én ültettem el benne a kételyt és az ellenszenvet veled szemben.

Livlynél itt telt be a pohár. Nagy elánnal felpattant és elindult Nympha felé. Közvetlenül a nő előtt torpant meg.

– Mégis mire volt ez jó?! – üvöltötte a képébe. – Mi köze ennek a te életedhez, vagy Jerome-hoz?! Ez senki érdekét nem szolgálta. Kizárólag ellenem irányult. Így akarod elnyerni a bizalmamat?! Ezek után még segítsek is neked?!

– Higgadj le, Livly! – Nympha a lány vállára tette a kezét, aki azonnal lerázta magáról. – Hidd el, hogy jó okom volt ezt tenni.

– Mégis mi? – Livly szemébe könnyek gyűltek.

Nympha türelmetlenül felsóhajtott.

– Mert ő neked az igazi! – vágta oda a lányhoz. Alaposan kijött a sodrából. – Már az első alkalommal, ott a kapuháznál beszélgettetek volna és tetszettél volna neki. Nem hagyhattam, hogy ez megtörténjen, ezért megváltoztattam a szándékait. A többit meg már tudod.

Livly arcán végiggördültek a könnyek és vinnyogó hangon kérdezte:

– Miért?

– Azt akartam, hogy Jerome sokkal szimpatikusabb legyen neked mindenki másnál, mert el kellett érnem, hogy megbízzon benned. Az égvilágon semmit nem éreztél volna iránta, ha Edvin már az elején kedves veled. Most pontosan ott vagy, ahol lenned kell, ahhoz, hogy sikerrel járjunk.

Livly hitetlenül rázta a fejét. Képtelen volt másra gondolni. Csakis az zakatolt a gondolataiban, hogy Edvin talán szeretné őt, ha Nympha nem lép közbe. Már rég az övé lenne, ha nincs az a sok furcsaság körülöttük.

– Jerome az állásinterjúra is azért ment el, mert én azt mondtam neki. Minden vágya, hogy még egy hozzám hasonló rabja legyen, és azt hiszi, te vagy a megfelelő alany. Együtt kell kiderítenünk a titkát, hogy többé senkire ne jelentsen veszélyt. Egy szerelem csak megbonyolítana mindent, Livly! Értsd meg!

– Nem! – csattant fel újra a lány. – Azonnal csinálj vissza mindent!

– Nem tehetem. Már nagyon közel járunk ahhoz, hogy Jerome elbukjon. Ha egyszer rájövök, hogy mivel tart sakkban, kicsinálom, erre megesküszöm!

Livly elgondolkodva pásztázta a földet, majd Nympha szemébe nézett.

– A festményei… Azért férkőztél be az álmaiba, hogy rajongjon érted és véletlenül se vegyen észre engem?!

– Így igaz.

Nympha szégyenérzet nélkül állta Livly haragos pillantását.

– Csak akkor segítek, ha visszaadod őt nekem!

– Ne zsarolj! Nálam nem érsz el semmit. Jobban vágyom a szabadságra minden másnál, és meg is teszek érte mindent.

– Akkor tedd, de nélkülem!

Nympha a lány elé lépett, és szorosan megmarkolta mindkét karját.

– Miért nem fogod már fel a lényeget?!

– És te miért nem? – kontrázott Livly. – Bármit megteszek neked, csak hagyd meg az emlékeit rólam! Kérlek!

Nympha határozott vonásain hangyányi érzelem futott át. Fájdalmas rándulásnak tűnt.

– A szerelem mindig bajt hoz. Nekem elhiheted – a nő elengedte a lány karját. – Legyen! Meghagyom az emlékeit. Segíthet neked továbbra is, de minden marad a régiben. A kétely még mindig ott lesz benne, és időnként veszekedni fogtok.

– Tudom kezelni ezt, és már ő is.

– Nagy türelemre lesz szükséged – Nympha felszegte az állát.

– Köszönöm! – enyhült meg Livly lassanként.

– Ne köszönj semmit!

Livly nagyot sóhajtva visszaült kerevetre és a tenyerébe temette az arcát. Szüksége volt néhány percre, míg megnyugszik egy kicsit a nagy sokk után. Közben Nympha is leült és várta, hogy a lány lehiggadjon.

– Még nem mondtad el, miért tart fogva Jerome…

– Nem nyilvánvaló? – Nympha arcán megjelent egy cinikus mosoly. – A képességemmel bármit elérhet. Bárkit meggyőzhet bármiről. Amíg uralja a hatalmam, addig arra használja, amire akarja, pedig nem érdemli meg. Ő nem jó ember, Livly. Ha egy percig is ezt hitted, felejtsd el! Ő a felelős a szüleim haláláért és tulajdonképpen az enyémért is. Az emberek számára halott vagyok. Jerome elhíresztelte, hogy meghaltam ugyanabban a balesetben, amiben ők.

Livly lassan leengedte a kezét.

– Miért nem mondod el az embereknek álmukban, hogy bajban vagy? Lehet, hogy egy egész ország fellázadna érted.

– Nem ilyen egyszerű ez. Nem használhatom a képességem akármikor. Csakis akkor és csakis azon az emberen, akit Jerome kijelöl. Ritka kivétel, ha valaki annyira közel merészkedik az északi szárnyhoz, hogy a korlátozás ellenére érzékelem. Jerome általában megmondja, mit kell tennem, s hogy mit kell elérnem. Mindig, mindent az ő érdekei szerint. Elhiheted, hogy mennyire gyűlölöm már ezt! Dühös vagyok rá, mert tehetetlen vagyok vele szemben. Ablakokat is azért török időnként, hogy sose felejtse el: nem használhat büntetlenül.

– Ó! – Livlynek eszébe jutott a kis lakásának ablaka. – Akkor már ezt is értem. Csak a növények jelenléte nem világos még mindig.

Nympha arcán szeretetteljes mosoly jelent meg.

– Egyedül az én kis botanikuskertem okoz nekem örömöt, annak ellenére, hogy ez is súlyos titkokat hordoz. Ezek nem közönséges növények, habár annak tűnnek. Ha felmerült benned, hogy hogyan nőhettek ekkorára napfény nélkül, akkor a válasz abban keresendő, hogy ezeket a képességem élteti. Ez is hozzám tartozik. Ára van annak, ha én befolyásolok egy embert és átveszem az uralmat a szabad akarata felett. Amikor ez megtörténik, valahol a közelemben gyökeret ver egy fa, egy bokor vagy egy virág, és attól függően növekszik, hogy mennyire ástam bele magam az illető fejébe. Láthatsz itt igen magas fákat is, szóval a többit rakd össze magadtól.

Livly úgy nézett körül a teremben, mintha akkor látná először.

– Például Chrestnek csak egész kicsi virága van.

– …És nekem? – a lányt ez érdekelte a legjobban.

– A tiéd az egyik folyosón van az ablak mellett. Azt hiszem, láttad is egyszer, amikor azon gondolkodtál, hogyan juthatnál be ide. Emlékszel arra a különös bokorra, piros bogyókkal? Edviné is ott van a tiéd mellett. Már egészen összenőttek.

Livlyben újra felszínre tört az indulat, hogy Nympha közéjük állt és nem lehetnek együtt. Felállt a kerevetről és odasétált Edvin mellé. Leguggolt és közelebbről is megvizsgálta a fiú megmerevedett tekintetét. Edvin egyenesen Nymphára nézett félreérthetetlenül szerelmesen. Ez még jobban kiakasztotta Livlyt. Rátette a kezét Edvin arcára és megcirógatta a bőrét az ujjai hegyével. A sírás környékezte, de nem hagyta, hogy előtörjenek a könnyek.

– Edvin – suttogta Livly, de persze, a fiú nem reagált.

– Menj, Livly, és térj nyugovóra! Holnaptól már fontos feladatod lesz és készen kell állnod rá! – mondta Nympha.

Edvin arcára visszatért a szín és arcizmai megrándultak. A homlokára tapasztotta a tenyerét.

– Úúú, hasogat a fejem – mondta panaszos hangon, majd körülnézett. – Komolyan azt hittem, hogy csak álmodtam ezt a helyet, de úgy tűnik, mégsem.

Livly még mindig előtte guggolt, és fájdalmas tekintettel nézett fel a fiúra, aki akár még a szerelme is lehetne, csak épp nem tud róla.

Folytatás: december 22. péntek

Ha most kapcsolódtál be, az eddig megjelent fejezetek:  VéletlenAjándékTáncUtazásOptimizmusMeghívásJerome,IgazságKétség, VacsoraSzilánkokVáltozásTámaszBarátokÁlomlányFolyosóLakosztályJövevényRejtekajtó, Múzsa

A szöveg jogvédett. A szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül, sem részben, sem egészben nem közölhető máshol!

blogolj
Forrás: blogolj. eu
V./2. fejezet: Titkok
Tagged on:                             

2 thoughts on “V./2. fejezet: Titkok

Hozzászólások kikapcsolva.