V./1. fejezet: Múzsa

Ötödik rész

 

1.Múzsa

Livly a homlokát ráncolta és az idegenre pillantott. Az ajka elnyílt csodálkozásában, amikor saját szemével bizonyosodott meg a fiú szavának igazáról.

Egy, tőlük valamivel idősebb, de még mindig fiatal nő állt előttük és kifejezéstelen tekintettel nézte őket. Ugyanaz az átható, kék szempár bámult rájuk, ugyanazzal a felsőbbrendű pillantással, mint Edvin festményén. Régimódi, elhasználódott ruházata ellentétben állt királynői kisugárzásával. Állát büszkén felszegte, ez volt az első mozdulata, amióta meglátták őt. Szája lassan halvány mosolyra húzódott, de a változás gyorsan el is tűnt az arcáról.

Edvin izgatottan toporgott Livly mellett, ami határozottan idegesítette a lányt.

– Ez tényleg ő! – fojtott hangjából sütött a felfokozott izgalom.

Hitetlenül a szája elé tette a kezét, de le sem vette a szemét a nőről. Teljes lelkével átadta magát rajongásnak, és közben majdnem szívbajt kapott a döbbenettől.

– Üdvözöllek benneteket! – szólalt meg az idegen. Kellemes, érett női hangja volt.

– Ne itt beszélgessünk! Gyertek velem!

Intett nekik, majd elindult az ellenkező irányba. Hosszú, majdnem fenékig érő, különleges zsemleszín haja meglibbent, miközben hátat fordított nekik. Edvin ügyet sem vetett Livlyre, szinte megbabonázva loholt a hölgy után, a lány pedig követte.

Livly kimondhatatlanul dühös volt a fiúra, amiért ilyen nyíltan csorgatta a nyálát erre a rejtélyes nőre, csak mert hasonlít a múzsájára, akit álmában látott. Szótlanul, magában szitkozódva haladt előre.

Egy még sötétebb terembe értek, ami a többinél is zsúfoltabb volt. Néhol olyan sűrűn álltak a fák és a bokrok, hogy kerülgetni kellett őket. Livlyt mindenfelől zöld növényzet vette körül, ezért lassan már nem tudta megállapítani, mennyire távolodtak el az ajtótól és a terem melyik részén vannak. A fák lombozata eltakarta a mennyezetet is a szeme elől.

A nő egy tágasabb „tisztásra” vezette őket, ahol néhány nagyon régi kerevet és karosszék állt. Hellyel kínálta őket. Livly az egyik kétszemélyes kerevetre ült le, azt feltételezve, hogy Edvin is ott foglal helyet mellette. Tágra nyílt szemmel figyelte, hogy a fiú lelkesen lehuppan egy karosszékbe, a lehető legközelebb a múzsájához.

Az idegen hölgy egy félmosollyal jutalmazta rajongóját, azután Livlyre függesztette a tekintetét.

– Köszönöm, hogy mindent megtettél annak érdekében, hogy kapcsolatba tudjunk lépni! – kezdte.

Livly elképedt, de mielőtt bármit kérdezhetett volna, a nő folytatta.

– Elég sok mondandóm van a számodra, úgyhogy remélem, nem vagy túl álmos.

A lány megrázta a fejét.

– A nevem Nympha. Én hívtalak ide téged a fülbevalón keresztül. Én irányítottam az ékszer minden egyes megmozdulását. Minden, amit tett vagy sugallt neked, én voltam.

Livlynek, ha lehet, még jobban leesett az álla. Elfehéredő ujjakkal szorította a kerevet karfáját, miközben a nőt méregette. Előrecsúszott ültében, hogy mielőbb távozhasson, ha valami történik. A félelem egyre nőtt benne és kész volt elmenekülni.

Edvin arcán megmerevedett a mosoly. Livly értetlenül nézte. A fiú tekintete egy megállított filmre emlékeztette, miután megnyomják a szünet gombot.

– Mi történt vele? – kérdezte rémültem.

– Ne aggódj érte! Teljesen jól van. Nem akartam, hogy ő is veled jöjjön, szóval most egy kicsit kirekesztettem a beszélgetésből. Hidd el, nem akarlak megijeszteni. Nem az a szándékom, hogy kényszerítselek. Azért vagy most itt, hogy kérjek tőled valamit.

Livly összeszorította az ajkát, de képtelen volt megszólalni.

– Szükségem van a segítségedre.

– Mit akarsz tőlem? – kérdezte Livly ridegen.

– Azt, hogy viseld a fülbevalómat!

Livly hitetlenül csapott a térdére, majd hisztérikusan felnevetett.

– Komolyan azért hívtál ide, hogy közöld velem, amit már egyébként is tudok?

– Nem. Azt kérem, hogy mostantól mindennap viseld! – mondta Nympha határozottan.

Semmiféle érzelmet nem váltott ki belőle a lány kirohanása.

Kicsit előrehajolt.

– Én az északi szárny foglya vagyok, Livly.

A lány hitetlen mosolya lehervadt és elkomorodott.

– Fogoly?

– Igen. Nem tudok kimenni innen.

Livly széttárta a karját.

– De hát, ahol bejöttem…

– Azt hiszed, nem próbálkoztam meg vele? Azt az utat még a fogva tartóm sem ismeri, mégsem tudok kijutni. Erős varázslat veszi körül ezt az épületrészt, amit kifejezetten miattam emeltek a szárny köré. Rád ez nincs hatással, mert ember vagy.

– Te… nem vagy az? – Livly egyik döbbenetből a másikba esett.

– Ez nagyon bonyolult. Nem mondhatom el, amíg nem tudom, bízhatok-e benned.

– Én talán megbízhatok benned? – húzta résnyire a szemét a lány.

– Eddig sem ártottam neked. Megkaptad tőlem életed állását. Nagy szerencse, hogy pont olyasmiről álmodoztál, ami az én érdekeimet is szolgálja. Te vagy az ideális segítség.

A lány idegesen beletúrt a hajába, és megszabadította az arcát az elé omló tincsektől.

– Emlékszel Chrestre? – szólalt meg hangyányi szünet után Nympha.

Pillantása találkozott Livlyével.

– Járt a kastélyban nem sokkal azelőtt, hogy Belforalba utazott. Elég közel volt hozzám ahhoz, hogy rákapcsolódjak az elméjére. Nem nagyon bolygattam meg a gondolatait, épp csak annyira, hogy ne dobja ki a szemétbe az álláshirdetést, amit itt nyomtak a kezébe.

Livly megmerevedett és remegő ajkakkal kérdezte:

– Mi..mi vagy te?

– Újraéledő vagyok, de mint mondtam ez roppant összetett dolog.

Livly megrázta a fejét és homlokára tapasztotta a kezét.

– Hogy mi….Mit csináltál Chresttel? Kicsit elvesztettem a fonalat.

– Én sugalltam neki, hogy mit kell tennie. Elültettem a fejében a segítő szándékot, pedig egyébként egy roppant önző fickó a valóságban.

– Akkor talán ezért volt nekem annyira ellenszenves – szólt közbe Livly.

Nympha bólintott.

– Neked adta a szórólapot, amikor hallotta, hogy mennyire ismered és szereted a történelmet. Innentől már csak a fülbevalón keresztül tudtam kapcsolatba lépni veled. Jerome küldte el neked a csomagot.

Folytatás: december 19. kedd

Ha most kapcsolódtál be, az eddig megjelent fejezetek:  VéletlenAjándékTáncUtazásOptimizmusMeghívásJerome,IgazságKétség, VacsoraSzilánkokVáltozásTámaszBarátokÁlomlányFolyosóLakosztályJövevény, Rejtekajtó

A szöveg jogvédett. A szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül, sem részben, sem egészben nem közölhető máshol!

blogolj
Forrás: blogolj. eu
V./1. fejezet: Múzsa
Tagged on:                             

2 thoughts on “V./1. fejezet: Múzsa

Hozzászólások kikapcsolva.