Összegzés és egy újévi fogadalom

Év elején még azt hittem, hogy az esküvőm és a nászút lesznek a legnagyobb események 2016-ban. Az égiek azonban úgy határoztak, hogy ne csak ezektől váljon számomra mérföldkővé ez az év.

Több sikertelen próbálkozás után végre kiadták a könyvemet. Határtalan volt az örömöm, amikor esélyt kaptam az álmom megvalósítására. Egyik nap még reménykedve böngésztem az internetet lehetőségek után kutatva. Másnap pedig igent mondott nekem egy kiadó, és aznap éjjel hunyásnyit sem aludtam, mert annyira izgatott lettem, hogy egyszerűen képtelen voltam rá.

Onnantól kezdve megkezdődtek az e-mail-váltások, s néhány héten belül megkötöttük a szerződést.

A borító tervezését élveztem a legjobban. Akadtak ugyan gondok, hiszen tulajdonképpen én egész mást szerettem volna, mint ami végül a borítóra került. Volt egy kép a fejemben, amit már azelőtt elképzeltem magamban, hogy egyáltalán kiadót találtam volna, de amikor elkészült, és elém tették a kész tervet, egyszerűen rettenetes volt. Nem a grafikus hibájából, hanem az enyémből. Az embernek tudnia kell beismernie a hibáit, és én akkor megtettem ezt, habár csalódott voltam. Az ötlet volt rossz.

Szerencsére kaptam egy tanácsot egy ismerősömtől. Elmondta, hogy honnan lehet olyan fotókat vásárolni, amik jogtiszták. Megfogadtam a tanácsát, és így leltem rá az én „Shinámra”. Megpillantottam a fotót, és tudtam, hogy ez kell nekem. Minden megvolt benne, ami a korábbi ötletemben nem.

Néha még most is előfordul velem, hogy a kezembe veszem a Megszámlálhatatlan egy példányát, megforgatom, végigsimítom a borítót, belelapozok, és közben nem hiszem el, hogy tényleg a kezemben tartom. Akkor és ott néhány percig úgy teszek, mintha valaki másé lenne, és először csodálnám meg.

Az elmúlt hónapokban született néhány kritika is a regényről. Kaptam hideget-meleget, de az esetek nagyobb százalékában jó emlékeket hagyott az emberekben a történetem, és ennek igazán örülök. Volt, aki kitörő lelkesedéssel osztotta meg velem az érzéseit, volt, aki igyekezett kellő tapintattal a tudtomra adni, hogy miben kell még fejlődnöm. Nem vitatom, hogy kell. Senki sem tökéletes, ugyanakkor egyáltalán nem könnyű olyan történetet írni, ami osztatlan sikert arat, és mindenkinél ugyanazt a hatást éri el.

Mindenesetre én továbbra is töretlenül hiszek magamban, és dolgozom tovább. Ez az én fogadalmam a következő évre. Elkészülök a harmadik résszel, és még az év vége előtt papírra vetem a következő történetem vázlatát.

Sokan tartják úgy, hogy ez nem is munka. Nem keresek vele minden hónapban, és pont ezért nem értik, hogy mi lehet az, ami motivál engem. Mi visz rá, hogy leüljek, és csináljam, amikor tudom, hogy veszteséges.

Ha a pénz szemszögéből vizsgáljuk, akkor csak azt mondhatom, bízom benne, hogy nem lesz mindig az. Bízom benne, hogy rátalálnak az emberek a könyvemre, és látnak bennem valamit, ami megfogja őket. Elsősorban azonban azért folytatnom, mert akármilyen hihetetlen, ez épp annyira hozzám tartozik, mint a kezem vagy a lábam. Annyira, mint a levegővétel vagy a szívdobbanás. Ha abbahagynám, az már nem én lennék. Hiányozna belőlem egy darab.

Igazán boldoggá tesz.

Szóval, ha egy szóban össze kell foglalnom 2016-ot, akkor azt mondanám, hogy mozgalmas volt. Remélem, 2017 is tud majd valami újat mutatni nekem, amitől úgy érzem, sikerült előrébb lépnem.

Azzal zárnám az évet, hogy Nektek, akik az indulásom óta minden bejegyzésemet olvastátok, hálásan megköszönöm, amiért péntekenként visszatértetek az oldalamra, hogy megismerjétek a gondolataimat! : ) Remélem, nem okoztam csalódást senkinek, és jövőre is velem maradtok.

Köszönöm az Ad Librum Kiadó csapatának munkáját! Mindannyian az első perctől kezdve közvetlenek, együttműködők és nyitottak voltak. 🙂

A könyvem legvégén már megtettem, de itt is meg fogom tenni. Végezetül, de nem utolsó sorban:

Köszönöm az egész családomnak és a barátaimnak, hogy mellettem állnak! 🙂

Mindenkinek eseményekben és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

Összegzés és egy újévi fogadalom
Tagged on: