New Orleans-i lányok – Mary

Ígéret szép szó: most beleolvashattok életem első történetének egy részletébe, aminek a New Orleans-i lányok címet adtam. Három részletet osztok meg veletek. Egyet most és kettőt két másik héten.

Itt kezdődött el az utam íróként, habár ekkor még nem tartottam magam annak, és a fantasy mint műfaj, még nem talált rám. Mindenki elkezdi valahol, és csak rajta múlik a folytatás sikere. Kitartás. Gyakorlás. Hit. Szív. Lélek. Minden kell hozzá, amit csak adhat önmagából.

Íme, az általam alkotott első karakter: Mary Lucas, akit egy Sonata Arctica szám ihletett.  : )

„A hétköznapok nem teltek túl kellemesen, hiszen Mary és az apja, Martin kapcsolata egyre feszültebbé vált. A szombat estéket Mary minden héten a kis kocsmában töltötte Jackkel, hogy legalább egy éjszakára elfelejthesse Leslie-t. Amíg a fiúval és a barátnőivel volt, nem nyomasztotta az otthoni légkör.

Jackkel minden koncert után kettesben maradtak. A fiú nagyon figyelmes volt, és kedvessége bizalmat ébresztett Maryben. Az érzelmeik hétről hétre egyre jobban elmélyültek, egész addig, míg a lánynak be kellett vallania magának, hogy bizony szerelmes. Jack szintén szerette őt, így amikor ez tudatosult bennük, belátták, hogy a kapcsolatuk kinőtte a szombat esti bulikat. Már hétköznaponként is találkoztak, s miután Mary óráinak vége lett, együtt sétáltak New Orleansban.

Timy és Jennifer örültek Mary boldogságának, s hamarosan Esthernek is feltűnt, hogy a lánya szokatlanul vidám. Martin pedig azt hitte, hogy Leslie társaságához szokott hozzá.

Szombat reggel Mary sokáig aludt. Leslie 9 órakor érkezett meg hozzájuk. Martin nyitott ajtót, s a vállát veregetve bevezette a házba.

– Mary még alszik, de menj csak fel hozzá!

Leslie halkan felosont az emeletre, és benyitott a lány szobájába. Egy ideig csak nézte, ahogy alszik.

A francba az egésszel – gondolta –, miért ne élvezném a helyzetet, ha megtehetem, elvégre gyönyörű.” Leült az ágy szélére, és megigazította a Mary szemébe omló hajtincseket.

– Ki a legszebb virágszál Amerikában? Vagy az egész világon? – duruzsolta a fülébe.

Mary felébredt, kinyitotta a szemét, és felült az ágyon.

– Te mit keresel itt?

– A vőlegényed vagyok, vagy elfelejtetted?

– Nekem nincs vőlegényem. Ki engedte meg, hogy betedd a lábad a szobámba?

– Martin.

– Ó, az apám, mindent megenged neked. Csakhogy ide nem jöhetsz be, amíg én azt nem mondom.

Kikászálódott az ágyból, majd az ajtóra mutatott.

– Ki innen! Most!

Martin mindent hallott. Rögtön berontott a szobába.

– Mi ez az egész?

– Csupán elegem van abból, hogy az ölebed mindent megenged magának.

– Túlzásba viszed, Mary.

– Nem, te viszed túlzásba! Betelt a pohár, érted? Elegem van abból, hogy mindenről te döntesz, még az életemről is. Nem vagyok egy darab hús, amit csak úgy eladhatsz. Mit hittél? Idehozod nekem ezt a fazont, és én azonnal elfogadom, hogy egy kényszerházasságban fogok tönkremenni?

– Most már elég! Fogd vissza magad!

– Mégis milyen hangnemben beszélgessünk? Mondd meg! Számtalanszor megpróbáltuk anyával a tudtodra adni, hogy nem akarok hozzámenni Leslie-hez, de neked túl rövid az eszed ahhoz, hogy felfogd!

Martinnak elborult az agya, és teljes erejéből arcul csapta Maryt, aki visszarogyott az ágyra. Esther ekkor lépett be a szobába.

– Martin! – kiabált rá.

– Tessék, drágám? Mondd, van még mit a fejemhez vágni?

– Mindjárt ezt a vázát vágom a fejedhez, ha nem kérsz rögtön bocsánatot a lányodtól – emelte fel az egyik porcelánt Esther. – Még neked áll feljebb? Hogy emelhetsz kezet rá?

– Talán nincs jogom hozzá?

– Akkor nincs, ha igazságtalanul teszed!

– Nem érdekel! Mary férjhez megy, méghozzá a jövő héten. Nem vitázom tovább!

– Fulladj meg! – ordította Mary.

Leszaladt az emeletről, felkapta a cipőjét és a kabátját, kirohant a házból, végigfutott a házak között, majd eltűnt az utcasarkon.

 ***

Mary maga sem tudta, hová tart, csak futott, amerre a lába vitte. Borult volt az ég, így az időjárás is rányomta a bélyegét a lány hangulatára. Hűvös volt, és Mary megállt, hogy összehúzza a kabátját. Térdig érő kabát volt rajta, ezért nem látszódott, hogy alatta csak egy vékony topot és shortot visel.

Autóstoppal vitette be magát a belvárosba. A folyóparton szállt ki, s onnan gyalog folytatta. A készülődő vihar miatt csak néhány ember lézengett körülötte.

Szombat van – gondolta, és futni kezdett, de ezúttal már pontos cél felé vette az irányt. Keresni kezdte a jól ismert kocsmát, hátha ott találja Jacket, akitől segítséget kérhet.

A pub még zárva volt. Mary elolvasta a feliratot az ajtón: “Szombat: nyitás: 14.00”. Mérgesen dobbantott a lábával, és leült az ajtó előtti lépcsőre. Nekidőlt a korlátnak, és hamarosan elbóbiskolt.

Az eső közben eleredt, de Mary nem ázott el, mert a lépcső feletti tető védte a víztől.

A kocsma tulajdonosa, Bob Jackékkel együtt érkezett, még nyitás előtt egy órával. Döbbenet ült ki az arcukra, amikor megpillantották az ajtó előtt alvó lányt. Jack azonnal felkeltette és felsegítette Maryt.

– Mi történt? Mit csinálsz itt? – kérdezte a fiú.

– Téged kerestelek – mondta bágyadtan Mary.

– Jól van. Gyere, majd bent elmeséled.

Bob kinyitotta az ajtót, és mindnyájan bementek. Mary leült egy fotelbe, és hirtelen kivillant szétnyíló kabátja alól az apró rövidnadrág és az ujjatlan top.

– Ahogy elnézem, sietősen jöttél el otthonról – nézett végig rajta Edward, az együttes dobosa.

– Ed, ne gúnyolódj! – szólt rá Jack, de a srác csak elvigyorodott.

– Ugyan már, dehogyis, nagyon szívmelengető látvány.

– Ed! – csattant fel Jack, és gyorsan összehúzta barátnője kabátját.

– Jó, jó. Csak hülyéskedtem – mentegetőzött a fiú, és kiment, hogy behozza a kocsiból a hangszereket.

Jack visszafordult Maryhez.

– Ő Edward, az új dobosunk. Ne haragudj rá, ő ilyen…

– Semmi gond – mosolygott Mary, aztán beszámolt a történtekről.

Jack megnyugtatóan átkarolta a lányt.

Pár perc múlva Ed bekiabált az ajtóból.

– Jack, segítened kéne!

A fiú felállt, de mielőtt kiment, azt mondta:

– A színpad mögött van a tulaj irodája. A koncert alatt ott leszel, utána pedig hazajössz velem, és holnap szerzünk neked ruhát. Rendben?

– Honnan? – nézett fel rá Mary.

– Bízd rám.”

New Orleans-i lányok – Mary
Tagged on: