New Orleans-i lányok – Fatime

Egy újabb részlet a New Orleans-i lányokból. Ezúttal Fatime Athertonnal, azaz Timyvel ismerkedhettek meg, akit – mint már említettem korábban– egy jó barátnőm ihletett.

„Timy a koncert után Lawreynál aludt, és vasárnap is csak késő este ment haza. Halkan beosont a házba, de anyja még nem feküdt le. A kanapén ült, és szótlanul meredt maga elé.

– Szia!

– Miért csak most jöttél haza? – nézett fel Donna.

– Felnőtt nő vagyok. Azt hiszem, nem kell már beszámolnom arról, hogy mikor mit teszek. Úgysem leszek már itt sokáig. A papa hol van?

– Kettőt találhatsz.

– Értem. Akkor jó éjszakát!

– Várj egy kicsit! – Donna könyörgőre fogta. – Beszélgessünk!

– Beszélgessünk? Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kérted ezt tőlem. Egyszer sem. Miért? Mert nem érdekeltelek. Mi változott? Ja, igen, az, hogy a papa el akar válni, és félsz, hogy nem lesz senkid, akinek a vérét szívhatod. Ha másképp álltál volna hozzánk, akkor most lenne férjed és lányod is.

– Kérlek, kicsim! Nem akarlak elveszíteni.

Timy nem tudta, mit válaszoljon.

– Jó éjszakát! – mondta, és felment a szobájába.

Anyja utolsó mondata őszintén hangzott. Sajnálatot érzett iránta, de mégis érzéketlenül ott hagyta, mert képtelen volt túltenni magát az elmúlt éveken, amiket gyakorlatilag az anyja figyelme nélkül töltött el. Most mégis úgy érezte, hogy ha a szülei el is válnak, nem utasíthatja el őt, és adnia kell egy utolsó lehetőséget a kapcsolatuknak.

Odalent becsapódott a bejárati ajtó, és ez felrázta őt a gondolataiból. Hazaért az apja. Timy kijött a szobájából, és a lépcső tetején hallgatta, hogy mi történik.

– Szia, Charlie!

– Miért nem alszol még Donna? Engem vártál?

– Igen.

– Minek?

– Beszélgetni szeretnék.

– Jaj, ne fárassz már, Donna!

– Hetek óta csak veszekszünk Charlie, de fogalmunk sincs, mikor beszélgettünk utoljára.

– Emlékeim szerint, mi sosem pazaroltuk az időt ilyesmire. Ráadásul most hulla fáradt és éhes vagyok. Mit lehet enni?

– Kérlek, ne utasíts el! – mondta Donna, elengedve a füle mellett a kérdést. – Szükségem van rátok. Rád is és Timyre is. Ha ti elhagytok, nem tudom, mi lesz velem.

– Azt bizony én sem– mondta egykedvűen Charlie, és a hűtő tartalmát böngészte.

– Átértékeltem az eddigi életünket… szeretlek benneteket… és hajlandó vagyok… Charlie! Figyelj már rám! – csattant fel Donna.

– Nem gondolod, hogy egy kicsit elkéstél ezzel? Azt hiszed, ha most beszélgetünk, jóváteszed az elmúlt éveket? Nem, Donna. Te számomra már nem létezel. Nekem már csak Fatime a családom. Még elviselem a jelenléted, amíg le nem zajlik a válás, de utána, viszlát.

– Charlie… Charles… Charlie – mondogatta Donna, de elcsuklott a hangja, és sírni kezdett.

Térdre borult Charlie előtt.

– Donna, normális vagy? Kelj már fel! – Charlie megragadta a karját, és felhúzta a földről.

– Ne hagyjatok el engem! Szeretném jóvátenni! – kérte Donna.

– Látom, hogy őszintén bánsz mindent – mondta Charlie már kedvesebben – s talán úgy is lenne, ahogy mondod, de ez nem változtat azon, hogy már nem szeretlek. Még nem váltunk el, de a szívemben már nem vagy a feleségem. Tényleg sajnálom – Charlie barátságosan megsimogatta Donna vállát.

– De… mit csináljak?

– Keress munkát! Dolgozz! Vedd a kezedbe az életed! Ha kell, egy kis segítséget adhatok, de meg kell tanulnod nélkülem élni. Jó éjszakát!

Charlie kivett egy almát a gyümölcsös tálból, beleharapott, és kiment a konyhából.

Mielőtt apja észrevehette volna, Timy elbújt a szobaajtó mögé. Megvárta, míg Charlie bemegy a szobájába, majd lement a lépcsőn. Az anyját még mindig a konyhában találta, ahogy Charlie otthagyta őt.

– Mama?

– Igen, kicsim?

Timy először tett két tétova lépést az anyja felé, aztán hirtelen magához ölelte. Donna döbbenten karolta át a lányát.

– Szeretlek! Ne haragudj! – mondta Timy.

– Mindenben igazad volt, kicsim. Én tartozom bocsánatkéréssel.

– Soha nem leszel egyedül. Megígérem!

***

Meg sem várva a válóper végét, az Atherton házaspár különköltözött. Donna talált magának lakást, és nekiállt munkát keresni. Férjével, Charlie-val végül békésen váltak szét, és a férfi egy nagy összeget utalt Donna számlájára.

Timy úgy döntött, hogy ő még vár a költözéssel, így édesapjával maradt. Nagyban megváltozott az élet, miután Donna elment, hiszen véget értek a veszekedések, amik évekig uralták a házat. Kapcsolata apjával ugyanolyan harmonikus maradt, és Charlie ezek után sem kifogásolta lánya egyetlen lépését sem.

Timynek hozzá kellett szoknia ahhoz, hogy ezentúl idegen nőkkel is összefuthat a házukban, ami igen gyakran megtörtént. Sosem tett megjegyzést, mert tudta, hogy neki is ugyanolyan toleránsnak kell lennie, ahogy Charlie is vele.

Pár hónap elteltével, Timy változásokat vett észre édesanyján. Öltözete jóval egyszerűbb lett a megszokottnál, és a viselkedésében is újabb, eddig nem mutatkozó tulajdonságok jelentek meg. Szerényebb és sokkal közvetlenebb volt másokkal. Szemmel láthatóan jót tett neki, hogy kikerült a gazdagok világából. Donna nagyon nehezen szokott hozzá új életéhez. Minden munkát elvállalt, ami az útjába került, és több-kevesebb sikerrel el is végezte.

Több doboz és bőrönd hevert körülöttük, amikor Timy és Donna lekuporodtak a kanapéra beszélgetni. Régen volt már, hogy utoljára így összejöttek.

Timy, Donna új lakásának berendezésében segédkezett, és épp az egyik szekrényt tolták a helyére, amikor kotyogni kezdett a kávéfőző, jelezve, hogy ideje szünetet tartani. Timy mesélt anyjának egyetemi életéről, tanulmányairól, barátairól, és Donna érdeklődve hallgatta a történeteit.

Egy harsány nevetés után Donna megkérdezte:

– Együtt vagytok még Lawrence-szel? Beszélj róla egy kicsit! Sokszor említetted, hogy nála alszol, de mégsem tudom, ki ő.

– Együtt vagyunk, persze…illetve nem tudom – tette hozzá halkabban Timy.

– Ezt hogy érted? Összevesztetek?

– Nem, tulajdonképpen szó sincs konfliktusról, de tudod… engem kezd egy picit zavarni, hogy a kapcsolatunk egy ideje csak a szexről szól. Szó sincs arról, hogy ezt ne élvezném, de olyan emberre van szükségem, aki arra is nyitott, hogy a Pubon kívül máshova is eljárjunk. Túrázni, moziba… akárhova, ami egy kicsit kiszakít a hétköznapokból.

– Szóval élményekre vágysz.

– Igen. Sokszor bánt a gondolat, hogy ő nem akar ennél többet tőlem, és rosszul esik, mert mindig az jut eszembe, hogy nem is az számít igazán, hogy VELEM legyen – bökött a mellkasára Timy –, hanem valakivel, akin kiélheti magát. Ennyi erővel, bárkivel összeállhat. Érted?

– Persze, és szerintem jó dolog, hogy meg tudtad fogalmazni magadnak a problémát. Még jobb, ha ezt ő is meg érti. Ha kellően komoly a srác, akkor át fogja gondolni… és persze, ha szeret. Apád már nem szeretett engem, ezért sem akart már energiát ölni a kapcsolatunk megjavításába.

– Mióta elköltöztél, több nő megfordult már nálunk.

– Ezen meg sem lepődöm, hiszen akkor is így volt, amikor otthon laktam, csak nem hozta haza a nőit.

– Mikor tudtad meg, hogy mással van?

– Régóta tudom, legyen elég ennyi.

Pár perc csend után mégis folytatta.

– Jillian Andrews volt az első.

– Ismered?

– Nem, csak a nevét tudom, és azt hiszem, Freddy nem őriz jó emléket róla, mert egyik nap, még évekkel ezelőtt kihallgattam Charlie és Freddy vitáját a bejárati ajtónál. Charlie azt mondta: „ha nem vagy hajlandó fuvarozni Jilliant, takarodj a cégtől.” Freddy otthagyta válasz nélkül, és utána sokáig nem beszéltek egymással, de nem rúgta ki őt.

– Mit tudhat Freddy?

– Elképzelésem sincs.

– Miért nem szólt neked, ha tudta, hogy a papa félrelép?

– Gondolom, félt, hogy elveszíti a munkáját. Faggattam őt az este után, de tagadta, hogy bármit is tudna.

Hosszú csend ereszkedett a szobára, egy kicsit mindketten a gondolataikba merültek, mígnem ismét Donna törte meg a hallgatást.

– Na, rendesen kibeszéltük a pasikat, úgyhogy folytatni kéne a pakolást, különben sosem végzünk – mosolyodott el, majd átkarolva lánya vállát, átmentek a szomszéd helyiségbe.”

New Orleans-i lányok – Fatime
Tagged on: