Négynapos történelmi túra Hévíz környékén

Minden embernek volt legalább egy kedvenc tantárgya, amire szívese(bbe)n tanult, amíg az iskolapadot koptatta. Én például világéletemben humán beállítottságú voltam, ezért a reáltárgyakat ki nem állhattam. A matekházi írása közben vért izzadtam, és alsó tagozatban égnek állt a hajam a szorzótáblától. Szóval nem ment ez nekem könnyen, de azért igyekeztem legalább a 3-ast kisajtolni magamból.

Biztos sokakban felmerült, hogy a magyart szerettem a legjobban, elvégre írásra adtam a fejem. Tény, hogy az irodalom közelebb áll a szívemhez, mint a matek, és a kötelező olvasmányok sem mérgezték meg a könyvek iránti rajongásomat, de nem talált.

Az én „leg-legem” a történelem.

Ha leások az emlékeim legmélyére, rájövök, hogy már egészen kicsi koromtól ebbe az irányba tartottam. Apai nagyszüleim gyakran vittek magukkal várromokhoz kirándulni, és ezért mindig hálás leszek nekik, mert megtanultam értékelni csonka országunk fennmaradt kincseit, históriáit. A legjobb történeteket az élet írja. Mi a történelem, ha nem a legizgalmasabb igaz történetek gyűjteménye?

Két hete merült fel bennem ez a bejegyzés, amikor négy napot töltöttem a családdal a Hévíz melletti Dobogómajorban. Sűrű négy nap volt. Nem kevés programot zsúfoltunk bele, hiszen a lehető legjobban ki akartuk használni az időt, és megnézni a helyi látványosságokat.

Természetesen már előre elterveztem, hogy hová szeretnék elmenni. A múltamból kiindulva nem is kérdéses, hogy felvettem a listámra Szigligetet és Sümeget. Később közös megállapodással került még rá a keszthelyi Festetics Kastély, azaz a Helikon Kastélymúzeum és a Tapolcai Tavasbarlang.

A továbbiakban a Keszthelyen átélt élményeimről mesélnék Nektek, mert ez volt a legmeghatározóbb. A várakért mindig is odavoltam, de úgy tűnik meg kellett komolyodnom és kicsit felnőnöm ahhoz, hogy a kastélyok iránt is ugyanígy érezzek. Már attól megdobbant a szívem, hogy megpillantottam ezt a rendkívül impozáns épületet. Jólesett a tudat, hogy nem hagyták tönkremenni. Felújították, hogy az utókor is megcsodálhassa.

Nagy szívfájdalmam, hogy országszerte annyi szebb napokat látott, csodálatos kastély van, amit hagynak összeomlani, mert nincs pénz a felújításukra. Akárhányszor elmegyek mellettük, újra és újra megállapítom, hogy hatalmas hiba így elhanyagolni őket. Bárcsak lenne valaki, aki szívügyének tekintené (és lenne hozzá elég pénze), hogy megmentse és megőrizze a bennük rejlő emlékeket!

A keszthelyi múzeumban betekintést nyerünk a 18–19. századi főúri életbe, a mindennapokba. A háború idején beköltöztek az orosz katonák, és teljesen lelakták, így a kastély jelenleg felújított, szerzett bútorokkal van berendezve.

Egy idegenvezető hölgy árult el nekünk egy érdekességet, amiért végül megírtam ezt a posztot. A kastély könyvtára teljes egészében megmaradt a régi, eredeti(!) formájában, mert 1945-ben az egész épületszárnyat lefalazták, mondván, hogy az fertőzésveszélyes terület, így sok éven keresztül senki sem közelítette meg. Ennek köszönhetően a mai napig megtekinthető a Festetics család könyvgyűjteménye.

kastélykönyvtár
Forrás: a szerző

Engem teljesen lenyűgözött a kétszintes, galériás terem látványa, s legszívesebben azonnal a polcok elé vetődtem volna, hogy közelebbről megnézzem magamnak a köteteket. Erre természetesen nem volt lehetőségem.

Egy másik dolog is megragadta a figyelmemet, de ez csak bennem motoszkált, és sajnos a kíváncsiságomat sem elégíthettem ki. Több rejtekajtót is felfedeztem az épületben. Persze az embernek azonnal beindul a fantáziája, ha ilyesmit lát, és a szerelmi légyottokra asszociál. Pedig a feladvány megfejtése ennél jóval egyszerűbb.

ajtó
Forrás: a szerző

Azokat az ajtókat a cselédek használták, hogy úgymond észrevétlenül tegyék a dolgukat, s közben ne zavarják az urakat és hölgyeket. Nagy kár, hogy a múzeum csak a nemesi életre koncentrál, és egy pici betekintést sem enged a szolgákéba, akik nélkül az úri hétköznapok elképzelhetetlenek lettek volna. Én nagyon szívesen bekukkantottam volna legalább az egyik rejtekajtó mögé. : )

A kastélylátogatáson túl még több kiállítást is megnéztünk. A régi istálló épületében kocsimúzeumot hoztak létre. A park másik végében a pálmaházat is meg lehet nézni. Szintén idetartozik még az út túloldalán lévő (már nem a kertben van) Vadászati és Modellvasút Kiállítás.

A modellvasutat különösen ajánlom figyelmetekbe. Egy hatalmas terepasztalt hoztak létre. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején megépült vasutat készítették el kicsiben.

Engem mindig felüdít, ha ehhez hasonló élményekkel gazdagodom. Meglehetősen hosszúra nyúlna ez a poszt, ha mindent felsorolnék, úgyhogy a többibe bele sem kezdek. Egyszer még azokra is sort keríthetünk. : )

Négynapos történelmi túra Hévíz környékén