Lélekelemzős beszámoló a 6. Író*Blogger*Olvasó Találkozóról

Azt hiszem, egyre jobban szeretek Író-Blogger-Olvasó Találkozóra járni. Eddig is minden alkalommal rengeteg élménnyel gazdagodtam, de őszintén szólva most alakul ki bennem egy igazán határozott elköteleződés: A múlt szombaton azt vettem észre magamon, hogy – immár többszöri találkozás után – baráti szeretettel viseltetek írótársaim iránt, akik velem együtt szívesen jelennek meg az Imádom a könyveket eseményén. Én egyébként is gyorsan és könnyen (és szívesen) barátkozom, de azért el kellett telnie pár hónapnak, hogy így érezzek.

Tőlünk független okok miatt egy kellemetlen technikai malőrrel indult a szeptemberi ÍBO, aminek köszönhetően a szokásosnál is közelebb kerültünk egymáshoz, azaz egymás hegyén, hátán ültünk, annyira kis helyre zsúfolódtunk össze. Viszonylag gyorsan túltettük magunkat a helyzeten és igyekeztünk a legjobbat kihozni belőle.

Talán a fáradtság az oka, de voltak olyan pillanatok, amikor előbújt az érzelgősebb énem és elmélyedtem magamban. Csendben figyeltem sorstársaimat, s arra gondoltam, hogy lassan olyanok leszünk, mint egy vallási gyülekezet, akik minden újabb szeánsz után erősebb hittel térnek haza. Hisznek egymásban, saját magukban, a kortárs irodalomban és az összefogás erejében. Az írás önmagában egy magányos folyamat, de ilyenkor érezzük, hogy mégsem vagyunk egyedül. Rajtunk kívül is léteznek még hozzánk hasonló elvarázsolt figurák, akik a monitor bámulásával töltik a szabadidejüket és mindenféle színes és élénk képet festenek a saját vásznukra.

Ez a délután a fantasy műfaj, azon belül is a boszorkányos könyvek jegyében zajlott. Leda D’Rasi (Boszorkánydinasztia sorozat) és Tölgyesi Lívia (Bükki bűbájosok) írónők tartottak bemutatót, s meséltek a könyveikről, írási szokásaikról és jövőbeli terveikről. Mindkét hölgy egy különleges személy, kialakult írói stílussal és egyéniséggel. Szívesen hallgattam volna még őket tovább is. Persze minden pillanat véges, s a kellemesekre ez a legjellemzőbb.

A szünetben a Viháncos Duó dallamait élvezhettük. Az énekes leányzó hangja nagyon tetszett. Én most hallottam őket először, amióta részt vesznek az ÍBO-n.

A legvégén ismét tombolahúzás volt. Három könyvet és Leda ajándékcsomagját sorsolták ki. Utóbbit én nyertem meg. Ez engem olyan szinten meglepett, illetve annyira boldog voltam, hogy ujjongva öleltem át az írónőt, mint egy  kislány. Azután magamhoz vettem legújabb szerzeményemet: Boszorkánydinasztia- Utolsó kívánság. A meghökkent arcokat látva, úgy hiszem rendhagyó módon cselekedtem, de szerencsére mindenki mosollyal nyugtázta az örömömet. A bemutatkozásnál valószínűleg nem engedtem ennyire szabad betekintést, valójában miféle őrület lakozik a lelkemben. Aki nem hiszi, olvassa el Megszámlálhatatlan- A hordozó című regényemet! ; )

Sajnálatos módon nem tudok minden hónapban részt venni a rendezvényen, de amikor csak tehetem, megyek, hogy eltölthessek néhány szórakoztató órát a könyvimádók között.

Íme néhány kép az eseményről:

ik
Most sem voltunk kevesen
nó
Kedvenc druszámmal- Tomcsik Nóra írónő
ikö
A résztvevő szerzők könyvei
kön
Új szerzeményeim

Végszó: Az esemény előtt egy órával teljesen véletlenül besétáltam egy kedves blogger ismerősöm munkahelyére. Nem tudtam, hogy ott dolgozik, ezért mondanom sem kell, mennyire meglepődtem, amikor nézelődés közben megpillantottam a hátát, egészen pontosan a hosszú, szőke haját. Valóban kicsi a világ, hogy az ÍBO előtt épp egy bloggerbe botlom.

Mentő Anna (Lap lap után blog) nagyon örülök, hogy láttalak! : )

Lélekelemzős beszámoló a 6. Író*Blogger*Olvasó Találkozóról