IV./4. fejezet: Jövevény

4.Jövevény

Senki sem kérte számon rajta, hogy egyedül járkál a palotában. Az őrök rá sem pillantottak, hiszen már mind tudták, hogy a lány ott lakik. Egyikük arcára sem ült ki a véleménye, de Livly gyanította, hogy ugyanúgy elítélik őt, mint Edvin kezdetben. Nem akarta ezt a szerepet. Nem vágyott arra, hogy Jerome barátnője legyen, mégis úgy kellett tennie. Ha nincs a rejtély és a közös céljuk Edvinnel, valószínűleg azonnal nemet mond Jerome ajánlatára. Azonban olyan terveket szőtt, amelyekhez szüksége volt a szabad mozgásra a palota falai között. Nem volt elég a munkaköre, hiszen azzal csak a keleti szárnyban sétálgathatott kedvére.

A könyvtárban magába szívta a nyugalmat és a csendet. Megkönnyebbülve és pehelykönnyű lélekkel akart visszatérni új szobájába.

Már a folyosón hallotta a fúró süvítő hangját. Benyitott és homlokát ráncolva lépett be a nappaliba.

Edvin hátát pillantotta meg, és a nagy meglepetéstől összekoccantak a fogai. A fiú egy létrán állt és vízmértékkel méricskélte a távolságokat, mielőtt újra a falhoz érintette a fúró hegyét.

– Szia! – nyögte ki a lány, mire a fiú majdnem eldobta a gépezetet.

– Basszus! A frászt hozod rám – mordult rá a lányra.

Livly egy mély levegőt vett, majd a haját igazgatta az ujjával, miközben Edvin lemászott a létráról.

– A főnököd megkért, hogy tegyek ide néhány polcot, mert túlságosan üresnek találta falat – magyarázta mutogatva a fiú. – Oda meg egy képet kell feltennem.

Livly bólintott.

– Értem. Jól van.

Zavart csend állt be köztük, és Livly minden percben arra számított, Edvin mikor tör ki újra. A fiú a kertésznadrágja zsebébe süllyesztette mindkét kezét, majd lazán ledobta magát a vajszínű kanapéra. Megpaskolta maga mellett a szövetet, jelezve, hogy a lány is üljön le.

Livly elhelyezkedett mellette, de még mindig feszült volt.

– Szóval ilyen szoba jár a főnök csajának? – Edvin halvány, de kaján vigyorral futtatta végig a szemét a nappalin.

– Nem vagyok a csaja.

– Nem?

– Ezt már ezerszer megbeszéltük – Livly összefűzte a karját maga előtt, és nagy hévvel dőlt neki a támlának. Mozdulatától a rugók megrázkódtak alattuk.

– Nekem mindegy, hogy mit csinálsz, csak nem értem, hogy mit keresel itt, ha nem akarsz tőle semmit. Más megoldást is találhattunk volna. Én nem vártam el tőled, hogy ilyen áldozatot hozz. Ugye te sem hiszed el, hogy szűzen kienged innen?

Livly ajka elnyílt és Edvinre pillantott, majd gyorsan elfordította az arcát.

– Nem vagyok szűz.

– Ó! Akkor már messze nem sajnállak annyira – kacsintott rá a fiú.

Livlynek túl kínos volt erről beszélnie, de hát közel, s távol nem talált rajta kívül egyetlen barátot sem.

– Az első barátom csúnyán átvert, szóval nem őrzök erről jó emlékeket.

– Kicsit sem élvezted?

– Edvin! – a lány a fiú felkarjára csapott, aki erre hangosan felnevetett, és védekezőn maga elé emelte a kezét.

– Na, jó. Ne haragudj! Sajnálom, hogy csalódtál!

Livly büszkén emelte fel az állát, mire Edvin a vállára tette a kezét.

– Tényleg bocs!

A lány felállt a kanapéról, és lassan megkerülte az üvegasztalt, majd átült a szemben lévő fotelbe.

– A saját érdekedben tettem – szegezte rá az ujját a fiúra, aki újra elnevette magát, s ezzel a lány arcára is mosolyt csalt.

Livly szívét melegség öntötte el, és azon kapta magát, hogy túlzott pimaszsága ellenére szeretetet érez a fiú iránt. Képtelen volt igazán haragudni rá. Remélte, hogy Edvin is így érez, és ezúttal nem fognak összeveszni egymással.

A fiú nem folytatta a munkát, mert úgy elbeszélgették az időt, hogy teljesen elfeledkezett róla, hogy feladata van.

– Van már valami konkrét terved, most, hogy közel férkőztél a tűzhöz?

– Sajnos nincs. Ma csak felmértem a terepet és megfigyeltem, mennyire keltem fel mások figyelmét, ha sétálgatok. Senki sem szólt rám. Az elkövetkező napokban teszek még pár kört a szabad területeken, s csak később merészkedem a tiltott részre.

– Hogyan segítsek?

– Még nem tudom. Egyelőre semmi ötletem.

Livly a térdét kopogtatta az ujjaival és a szoba modern bútorzatát futtatta végig a tekintetét, s közben élénken gondolkodott.

A nappali plafonig érő ablaka felől egy mély, koppanó zörej hallatszott, mintha valami nekiütődött volna az üvegnek. A lány és a fiú egy emberként fordult a fény felé. Livly felállt és hunyorítva ment közelebb az ablakhoz. Ajka lassan elnyílt a csodálkozástól, amikor rájött, hogy mi az. A fülbevaló épp szemmagasságban lebegett előtte a túloldalon.

A szája elé kapta a kezét. Szíve repesett a boldogságtól. Vígan szelte át a maradék távolságot, és gyors mozdulatokkal lebuktatta az üveget, majd kidugta rajta a karját. Amikor ujjai a két apró tárgy köré zárultak, egy könnycsepp gördült ki a szeme sarkából. A szívéhez szorította az ékszert, és izgatott mosollyal tért vissza Edvinhez, aki értetlenül nézte a jelenetet.

– Ez ő – mondta Livly, és a megmutatta a fiúnak a fülbevalót. – Visszatért hozzám. Tudod, mit jelent ez? Végre választ kapunk a kérdéseinkre. Jó ég, el sem hiszem!

Edvin arca felderült, de messze nem annyira látványosan, mint Livlyé. Megvakarta a homlokát.

– Ez így túl könnyű volt.

– Még nincs vége. Először meg kell tudnom, hogy mit akar nekem mondani.

Edvin a zsebébe süllyesztette a kezét és előre-hátra dülöngélt a lábán.

– Akkor tedd, amit tenned kell! Essünk túl rajta!

Livly nyelt egyet, majd kivette a füléből a sablont, hogy kicserélje a smaragd- és zafírköves ékszerre. A szíve hevesen vert és kapkodva vette a levegőt. Úgy sietett, mintha az élete múlna rajta.

Ajkát összeszorította és a kezét tördelte, miközben várakozott. Azt hitte, hogy megint hallani fogja azt a hangot, amit régebben. Arra számított, hogy az ékszer végre elégedett lesz, hogy kapcsolatba léphet vele, mégsem történt semmi.

– Na? – tárta szét a karját Edvin. – Hallasz valamit? Volt látomásod? Beszél hozzád?

Livly a földre meredt és tovább tördelte az ujjait.

– Nem. Eddig nem történt semmi.

– Mondd, biztos, hogy jól értelmezted a jeleket?

A lány felkapta a fejét a kérdésre.

– Ezt hogy érted?

– Nem csak álmodtad ezt az egészet?

– Ugye nem gondolod, hogy teljesen bolond vagyok? – csattant fel a lány – Mindenemet feltettem erre. Azt hiszed, csak játszadozom? Te is láttad, hogy az ékszer ablak előtt lebegett, ugye?

Edvin bólintott.

– Akkor hogy lehet, hogy még mindig kételkedsz a szavamban? Szerinted ez nem volt elég bizarr?

– Épp ez az, Liv – vágott közbe a fiú. – Körülötted minden olyan… furcsa. Miattad saját magamat is agyalágyultnak tartom, amiért egyáltalán belefolytam ebbe. Kezd nagyon elegem lenni belőled.

Livlyt szíven ütötték ezek a szavak és nagyon rosszul esett neki, de hamar megszólalt a vészcsengő a fejében. Nyugalmat erőltetett magára és abban bízott, hogy képes lesz uralni a helyzetet, mielőtt jobban elmérgesedik.

– Nincs rám hatással a gorombaságod, mert megint nem vagy önmagad. Belém kötöttél és úgy teszel, mintha te nem lennél része a jelenségeknek velem együtt. Ami most kettőnk között történik, része egy nagy egésznek. Ne hagyjuk, hogy ezt tegye velünk!

Közelebb lépett hozzá és megérintette a fiú alkarját, majd lassan lecsúsztatta a kezét a tenyeréig és összekulcsolta az ujjaikat. Edvin szeme elkerekedett és zavaros gondolatai kiültek az arcára. A lány kiolvasta a tekintetéből, hogy mást kapott, mint amit várt.

– Megállapodtunk, hogy segítjük egymást. Megállapodtunk, hogy barátok leszünk.

Livly maguk közé emelte összefonódott ujjaikat.

– Már nem fordíthatsz hátat nekem.

A fiú lassan magához tért a csodálkozásból, és hevesen bólogatott. Kiszabadította kezét a lány szorításából, és a szerszámaihoz lépett. Lehajolt és összeszedte őket. A lány egy szó nélkül végignézte, ahogy Edvin összepakol.

– Ezt majd máskor befejezem. Holnap visszajövök és megcsinálom.

– Rendben – egyezett bele Livly.

Találkozott a tekintetük. Edvin lényéből áradt a feszültség, de már nem zúdította a gondolatait a lányra, hanem inkább csendben kiment a szobából.

Folytatás: december 12. kedd

Ha most kapcsolódtál be, az eddig megjelent fejezetek: VéletlenAjándékTáncUtazásOptimizmusMeghívásJerome,IgazságKétség, VacsoraSzilánkokVáltozásTámaszBarátokÁlomlány, Folyosó, Lakosztály

A szöveg jogvédett. A szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül, sem részben, sem egészben nem közölhető máshol!

blogolj
Forrás: blogolj. eu
IV./4. fejezet: Jövevény