IV./1. fejezet: Álomlány

Negyedik rész

 

1.Álomlány

– Tartsd ott! – szólt rá Edvin, és elengedte a fél burgonyát.

Szikrát adott az öngyújtónak, hogy a lángba nyomja a tű hegyét.

Livly már többször is elhúzta a fejét a fiú keze alól, és ez egyre jobban bosszantotta őt.

– Legyél már egy kicsit tökösebb! – ez a mondat kétszer is elhangzott, mire eljutottak odáig, hogy Livly hajlandó volt rábízni magát a fiúra.

Az asztalnál ült, fejét a lapjára hajtotta, Edvin pedig oldalról próbált hozzáférni a füléhez.

Egy csomag zsebkendőt és egy üveg alkoholt is odakészítettek már jó előre, az esetleges vérfürdő megelőzésére. Edvin mindenre gondolt, még fülsablont is szerzett a lánynak, hogy ne nőjön be a lyuk.

Livly szoborrá merevedve, mozdulatlanul tartotta a füle alá a krumplit, s közben halk nyöszörgő hangokat hallatott.

– Ne drámázz már, Liv! Még nem is csináltam semmit.

Edvin megpaskolta a lány hátát, hogy kicsit megnyugtassa.

– Na, várj!

Felállt az asztaltól, majd bement a hálószobába. Egy ronggyal letakart táblát hozott ki onnan. Úgy támasztotta a falnak, hogy Livly pont rálásson. Edvin lehúzta róla a takarót, majd ellépett előle.

Egy festmény volt.

– Erre koncentrálj! – kérte a fiú. – Mondd el nekem, hogy mit látsz a képen!

Livly annyira elhűlt a látványtól, hogy majdnem elengedte a burgonyát. Gyorsan visszahelyezte, s ismét a műalkotásra szegezte a tekintetét. Élénk színei teljesen lenyűgözték őt.

– Ez egy lány – kezdte, miközben Edvin újra leült mellé, és munkához látott. – Egy lány, nem túl sötét, barna hajjal és vörösre festett ajakkal. A fehér bőréhez jól illik a világoskék ruha. Hason fekszik a levendulák között és könyököl.

– Igen? Mit látsz még? – Edvin másodjára is kihúzta a lángból a tűt, és Livly füléhez helyezte.

– A szeme is kék, de inkább amolyan fémes árnyalatú.

– Ühüm – értett egyet Edvin, majd szúrt.

– Érdekes a… Nyiáúúú! – Livly feljajdult, és pár könnycsepp bújt elő a szeme sarkában.

– Maradj! Maradj ott! – szólt Edvin, mielőtt a lány felugorhatott volna, majd elvette a krumplit és zsebkendőbe bugyolálta a lány fülét. Egyet átitatott alkohollal, hogy a lyukhoz nyomja és fertőtlenítse.

Megsimogatta Livly hátát.

– Jól van. Nagyon ügyes voltál – mondta, mint az apuka a lányának foghúzás után.

– Fájt – panaszkodott a lány.

– Tudom, de gyors voltam, ugye? Az egyiken már túl is vagy.

– Nem várhatunk még a másikkal? Szusszannék egyet.

Edvin felsóhajtott, majd bólintott.

– Rendben. Kiegyenesedhetsz!

Livly felemelte a fejét az asztalról, és a szék támlájának dőlt. A zsebkendőket végig a fülénél tartotta. Félszegen mosolygott Edvinre, aki a lányról a zsebkendő csomagolására emelte a tekintetét.

– Szóval, azt szerettem volna mondani, hogy érdekes a stílusod. Tetszik ez a pöttyözős megoldás.

Edvin a kép felé fordult.

– Máshogy is tudok ám festeni. Egyszer megmutatom a többit is, csak azok a kapuházban vannak.

– Mióta festesz? – kérdezte Livly és még mindig a fiút nézte, aki ezzel szemben véletlenül sem pillantott rá.

– Egészen kicsi korom óta szeretek rajzolni, de hogy ténylegesen mikor fogtam ecsetet a kezembe, arra már nem emlékszem. Az biztos, hogy amióta az eszemet tudom, ezt csinálom.

– Ki volt a modelled? Gyönyörű lány.

Edvin Livly füléhez nyúlt és levette róla az alkalmi kötést.

– Átülök a túloldalra, hogy kézre álljon a bal füled.

Livlynek feltűnt, hogy fiú tereli a témát, és összeráncolta a szemöldökét.

– Nem publikus? – feszegette a lány a húrt, mielőtt ő is megmozdult volna, és a fülcimpája mögé illesztette a burgonyát.

– De nem is titok – szólalt meg végül Edvin. – Nem tudom, létezik-e. Álmodtam róla. Szokatlanul eleven álom volt. A lány hanyatt vetődött a fűben, majd a hasára fordult és felkönyökölt. Épp így nézett rám, ahogy a képen. A szeme kékje mély volt, mint a tenger. Elmerültem benne. Reggel gyorsan megrajzoltam a kontúrvonalait, hogy el ne felejtsem, s amint időm engedte, kitöltöttem színekkel.

Edvin a vászonra mutatott.

– Ez volt az első festményem róla, az első álom után.

– Több is van? – Livly meghökkent.

– Összesen három. Talán annyira foglalkoztat, hogy, azóta is visszatér az álmaimba. Nem tudom, de mindenesetre állandó témát ad nekem. Eddig még sosem volt múzsám, de most találtam egyet.

Livly szótlanul meredt maga elé, miközben hallgatta a fiút. Edvin hangjából melegség és derű áradt, ahogy a képen szereplő álomlányról beszélt. Minden egyes szavából áradt a rajongás és a ragaszkodás. Ez volt talán az egyetlen igazán fontos dolog az életében, és Livly ugyan örült, hogy ezt megosztotta vele, mégsem volt teljesen felhőtlen az öröme. Maga sem értette, miért nem képes együtt lelkesedni a fiúval.

– Látod, nekem is van saját őrületem, nem csak neked – Edvin ezúttal egyenesen Livlyre nézett és széles mosoly ült az arcán, de a lány tudta, hogy ez valójában nem neki, hanem a fiú szenvedélyének szól.

Szerette volna viszonozni, de a szája sarka ellenállt, s csupán egy hangyányi rándulásra futotta.

 

Livly késő estig lábadozott Edvin kanapéján. A fiú a drasztikus műtét után kolbászt és tojást sütött neki vacsorára.

– Hálával tartozom neked – szólalt meg Livly. – Ezt a vacsorát nekem kéne elkészítenem köszönetképpen.

– Nem tartozol semmivel. Nyugi! Egyszer majd főzöl nekem valamit, de most feküdj nyugodtan.

– A fülem botját se mozdítsam?

Edvin ajka félmosolyra húzódott.

– Úgy van.

Negyedórával később már az asztalnál ültek.

– Hmmm, ez egy igazi diétás menü. Ma éjjel nem alszom, az biztos.

Livly alaposan megéhezett, ezért nagy falatokkal tömte magába a vacsoráját. Amíg az étel el nem fogyott, egyikük sem pazarolta az időt beszélgetésre. Csak az evőeszköz csörgése és rágásuk halk zaja hallatszott a csendes lakásban.

Livly kifejezetten megkönnyebbült, amióta fegyverszünetet kötöttek Edvinnel. A fiú barátsága adott neki erőt, hogy tovább kutassa a rejtélyek kulcsát. Mielőbb a tettek mezejére akart lépni, de a fiú segítségére is szüksége volt. Nem állt szándékában hazamenni, amíg nem dolgoznak ki valami tervet.

– Mi a véleményed, hogyan juthatnék be az északi szárnyba?

Edvin összeszorította az ajkát.

– Tényleg annyira fontos, hogy bejuss oda?

– Persze! Talán ott van az ékszer is. Akkor tűnt el a szemem elől, amikor az északi szárnyhoz értem. Így már több szempontból is fontos.

Edvin gondolkodóba esett. Néhány percig csak az asztal lapját bámulva rágott egy falat sült kolbászt.

– Kizárt, hogy egyszerű lesz – szólalt meg. – Mire gondoltál? Megkérem az őröket, hogy fáradjanak velem, meghívom őket egy sörre? Te meg addig szépen besurransz? Bizonyára rendíthetetlenek, ha már oda osztották be őket.

Megvakarta az állát.

– Az sem járható út, ha viszek egy létrát az egyik ablakhoz és felmászol. Ugyan kinek nem tűnne fel? Két ötletet is elvetettem. Szerinted mitévők legyünk?

Livly összeszorította az ajkát és a szék támlájának dőlt.

– Van egy lehetőség – közölte, és összefűzte a karját maga előtt.

A lány elfordította a fejét, mert kissé zavarba jött attól, amit mondani készült.

Edvin előrehajolt az asztal túloldalán.

– Ha van valami terved, akkor bökd ki!

– Tervem nincs, csak remélem, hogy ki tudok hozni valamit a helyzetemből.

A lány ismét elhallgatott, mert nem igazán tudta, hogyan avassa be a fiút úgy, hogy ne idézze elő korábbi haragját.

Lehajtotta fejét és nem nézett Edvin szemébe.

– Jerome felvetette, hogy költözzek át hozzá.

Szavait csend követte. A levegő újfent megtelt feszültséggel. Livly ökölbe szorította a kezét, és úgy várta az ítéletet.

A fiú az ujjaival kopogott az asztalon, majd hátratolta széket, mintha készülne felállni. Végül mégis ülve maradt és Livlyre meredt.

– Ezek szerint beleegyeztél?

– Nem. Még nem – suttogta a lány. Kínos volt számára erről beszélnie a fiúval. – Gondolkodási időt kértem, de valójában nemet akartam mondani.

Livly felpillantott. Látni akarta Edvin arcát. Azt hitte, dühös lesz, de a tekintetén csak közömbösséget fedezett fel.

– Kérlek, ne ítélj el Edvin! Hidd el, hogy nem vágyom erre!

A fiú széttárta a karját.

– Úgy van, ahogy korábban mondtad. Nem kell nekem magyarázkodnod, hiszen semmi közöm hozzá. Azt teszel, amit akarsz. Független nő vagy.

Livly szólásra nyitotta a száját, de Edvin leintette.

– Legyen így! Átköltözöl és minden lehetséges módon megpróbálsz bejutni! Bár azt hiszem, már nem lesz rám szükséged.

– De igen.

Edvin arca elkomorult.

– Mit akarsz még tőlem? – csattant fel. – Mondhatsz akármit, te akkor is a főnököm barátnője leszel. Ideje belátni, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban.

Livly szemébe könnyek gyűltek, és könyörgőre fogta.

– Ne csináld! Ugye nem mondtad komolyan? Ugye ez megint nem te vagy?

– Ez a véleményem. Attól a perctől, hogy átléped a déli szárny küszöbét, neked is az alkalmazottad leszek. Hogyan maradhatnánk barátok?

A lány letörölte a könnyeit és visszanyelte a feltörni készülő zokogást. Elhatározta, hogy nem keseredik el. Megkeményítette az arcvonásait és határozottan állta Edvin pillantását.

Az asztalra támaszkodott, és lassan a fiú fölé emelkedett.

– Ha a felettesednek tartasz, akkor az első parancsom, hogy maradj mellettem! Te leszel az egyetlen, aki tudni fog róla, hogy csak szerepet játszom. Mit kell még tennem, hogy elhidd, Jerome semmit sem jelent nekem? Haragszom rá, mert nem törődik velem. Nem bízom benne, mert kiszámíthatatlan. Az összeköltözést is csak azért ajánlotta fel, mert nehezére esik kimozdulni és eljönni hozzám. Azt akarja, hogy kéznél legyek neki, mert amióta csak itt vagyok, le akar fektetni. Tessék! Biztos, hogy ezt hallani akartad?

Edvin elképedt és kikerekedett szemmel bámulta Livlyt.

– Akkor te… mármint ő… – hebegett. – Mindegy, nem érdekes.

A fiú legyintett.

– Na, légy bátor és tedd fel azt a kérdést! – reccsent rá Livly. – Nem feküdtem le vele, ha erre vagy kíváncsi. De ugyan miért is érdekel ez téged? Egy okot mondj, hogy miért törődjek a véleményeddel?

Edvin összeráncolta a homlokát. Pár percig farkasszemet néztek egymással.

– Nem tudok egyet sem. Igazad van.

A fiú ezúttal felállt és hátat fordított a lánynak. Livly alsó ajka lebiggyedt.

Mégis mire számított? Mit várt tőle? A közöttük feszülő indulatokat sem tudta mire vélni, ha szó sem volt féltékenységről. Kettejük kapcsolata egyre különösebbé vált, amire mihamarabb választ akart találni.

Folytatás: december 1. péntek

Ha most kapcsolódtál be, az eddig megjelent fejezetek:  VéletlenAjándékTáncUtazásOptimizmusMeghívásJeromeIgazságKétség, VacsoraSzilánkok, Változás, Támasz, Barátok

A szöveg jogvédett. A szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül, sem részben, sem egészben nem közölhető máshol!

blogolj
Forrás: blogolj. eu
IV./1. fejezet: Álomlány
Tagged on: