II./5.fejezet: Igazság

5.Igazság

Egy vendéglőben ebédeltek a városban. Livly megpróbálta elszerénykedni az ételrendelést, de Jerome ragaszkodott hozzá, hogy bármit kérhet, ne foglalkozzon az árával.

– Szóval Belforalból jöttél – kezdte Jerome, miközben a pincér épp letette eléjük az italokat.

– Igen.

– Csupán az állás miatt utaztál ide?

– Így van.

Livly belekortyolt a narancslevébe.

– Mik a terveid a jövőre nézve? Itt akarsz maradni Liantormban?

– Egy ideig maradok. Szeretnék állást találni, de ha nem sikerül, hazamegyek.

– Közbenjárhatok érted, ha elfogadod.

Livly majdnem félrenyelte a rostos üdítőt, és köhintett egyet.

– Nem igazán értem.

– Micsodát?

– Annyira furcsa vagy, és nem tudom, mivel szolgáltam rá a figyelmedre. Nem tettem semmit. Alig ismerjük egymást.

Jerome elmosolyodott.

– Nem nyilvánvaló, hogy azt szeretném, hogy ez megváltozzon? Ne utazz haza! Ne kutass munka után! Elintézem, hogy tárlatvezető lehess, hiszen már biztos vagyok benne, hogy önszorgalomból is felhalmoztál akkora tudást, amit mások az iskolában szereznek. Okos vagy, és ebben már akkor is biztos voltam, amikor először találkoztunk. Kevés ember szemében csillogott annyi szenvedély, mint a tiédben. Te szívből végeznéd a dolgod, míg számukra csak egy unalmas hétköznap lenne.

– De hát honnan tudod, hogy ez így van? Kicsit összezavarodtam. Nem hiszek a szerencsében. Én mindig megdolgoztam mindenért.

– Most is dolgozni fogsz, de ezúttal ott, ahol szeretnél.

Livlynek elakadt a szava, és vennie kellett egy nagy levegőt, mielőtt bármit is mondott volna.

– Ki vagy te, hogy befolyással légy a sorsomra?

Jerome elmosolyodott és lenézett a fehér terítőre. Egy perc után ismét a lányra pillantott.

– Rendben, azt hiszem, lebuktam. Nem titkolózom tovább. A palota tulajdonosa vagyok.

Livly szeme elkerekedett és az ajka is elnyílt. Megrázta a fejét, mintha ki akarna zárni minden gondolatot.

– Bocsáss meg, hogy nem mondtam el korábban! Igen, az én hibám, hogy elutasítottak, de…

– Nincs jogod játszadozni velem! – fakadt ki Livly ridegen és dühösen farkasszemet nézett a férfival.

– Kérlek, hallgass végig! – Jerome még mindig nyugodt volt. Nem vette zokon a lány haragját. – Azért sétáltam be a jelentkezők közé, hogy a saját szememmel lássam őket, mielőtt alkalmazom. De ha tudják, ki vagyok, feszélyezve érzik magukat, és megpróbálnak bevágódni nálam. Minden egyes interjú közben megtettem, és te voltál a legtermészetesebb jelenség, akivel eddig találkoztam. Attól a perctől, hogy hozzám szóltál, nem érdekeltek a többiek. Meglehet, nem szép dolog ilyet mondani, de ha már megtehetem, miért ne?

Livly összefonta a karját maga előtt, és barátságtalanul méregette a férfit. Olyannyira nem számított ilyen fordulatra, hogy még nem döntötte el, miként reagáljon rá. Élénken járt az agya, minek köszönheti ezt az egészet.

Eszébe jutott az ékszer. Újra csak arra tudott gondolni, hogy ez megint az ő műve. Amióta megkapta a küldeményt, minden szálat az a kis komisz mozgatott, Livly pedig zavartan kapkodta a fejét.

Vagy talán mindvégig félreértette a szándékait? Egyetlen lépésével sem ártott neki. Sőt, előre mozdította az útját. Lehet, hogy egy őrangyal munkálkodik benne? Azok nem csak veszély esetén védik meg az embert?

Livly belemerült a gondolataiba, Jerome pedig hagyta, hogy elmélázzon. Nem szólalt meg. A lány is csak azután tette, hogy lehiggadt.

– Szóval a palota tulajdonosa – Livly résnyire húzott szemekkel nézett fel.

Jerome bólintott.

– Hogyan lett a tiéd?

– Valójában édesapám vásárolta meg az államtól, amikor úgy tűnt, nem tudnak elegendő pénzt ráfordítani. Apám jól ismerte a királyi párt annak idején, ezért amikor több vevő is áhítozott az épületre, az állam édesapámnak kedvezett, mert tudták, hogy neki jelenti a legtöbbet. Így lett a miénk.

– Én erről, hogyhogy nem hallottam?

– Sosem vertük nagydobra, és az ország vezetői sem. Ettől még látogatható, és ez a lényeg. Nem az, hogy kié.

– Akkor valójában nem is vagy tárlatvezető – állapította meg Livly, de már csak magának, ettől még Jerome válaszolt rá.

– Nem vagyok.

– Tehát mégis én leszek?

– Úgy tűnik – a férfi szája széles vigyorra húzódott, mert látta, hogy lány hangulata lassan megváltozik.

– Szóval megfelelek az állásra?

– Azért hívtalak meg, hogy lássam, mit is tudsz valójában, persze nem látom még a teljes képet, de amit eddig mutattál, meggyőzött.

A lány végre megengedett magának egy mosolyt. Hitetlensége ellenére jól esett ilyeneket hallani. Azt hitte, ez csak az álmaiban fordulhat elő.

– A lakhatást is biztosítom neked. Régen a szolgálók is a palotában laktak, de már az is a tárlat része. A cselédek életébe is betekintést engedünk.

– Alig várom, hogy lássam. Ez nagyon jó ötlet. Hol fogok lakni?

– A kapuház mögött van az alkalmazottaim szállása. Egy teljesen elkerített rész, a látogatók még véletlenül sem sétálnak be oda, úgyhogy senki sem fog zavarni. Ha most visszamegyünk, akkor meg is nézheted.

Livlynek fáziskéséssel esett le egy korábbi beszélgetésük részlete, és hirtelen témát váltott.

– Akkor te laksz a déli szárnyban?

Jerome felnevetett.

– Igen. Elvégre ezt is megtehetem.

 

Livly ragaszkodott hozzá, hogy egyúttal szeretné elhozni a holmiját a szállásáról, hiszen csupán egyetlen bőröndje van, amiért nem érdemes több utat megtenni. Jerome belegyezett, hogy rövidre zárják a költözést. Így a lány már azzal együtt tért vissza a palotába, illetve annak kertjébe.

Ugyanazon a kapun mentek be, ahol a lány várt a férfira délelőtt, de akkor még nem látta a szolgálati lakásokat, csak a kapu melletti házikót, ahol azzal a barátságtalan fiúval találkozott. Reggel óta ekkor jutott eszébe először a srác, ezért késztetést érzett, hogy megemlítse.

– Az a fiú is itt lakik?

– Kicsoda?

– A kertésznadrágos, akivel reggel összefutottam.

– Edvinre gondolsz? Igen. Ő a mindenesem, de csak néhány hete van itt.

Livly arca megrándult, de Jerome ezt a reakciót most nem vette észre.

– Idegenvezetőnek nevezett téged.

Jerome halkan kacagott.

– Szóltam neki, hogy ne árulja el, ki vagyok.

– Ezt aztán alaposan megszervezted – mondta a lány gúnyosan.

– Az igazi énedet akartam látni.

Nem beszéltek többet erről, mert időközben megérkeztek.

A házikók egy tujasor mögött rejtőztek, és egymástól is elkülönítették őket. Kis nyári lakokra hasonlítottak. Látszott, hogy egy-egy személy elszállásolására tervezték.

– Na, hogy tetszik? – kérdezte Jerome.

– Tökéletes. Köszönöm!

– Gyere! Nézd meg a sajátodat!

Együtt közelítették meg a házat. A férfi kinyitotta a lánynak az ajtót. Semmivel sem volt nagyobb, mint amikben eddig lakott, de ízlésességben és modernségben túlszárnyalta őket. Egyértelmű volt a lány számára, hogy ha fizetnie kéne érte, nem telne rá.

– Rendezkedj be! Magadra hagylak!

– Mikor kezdek?

– Heti három alkalommal van tárlatvezetés. Holnap úgy járod majd be a palotát, ahogy az embereket kell körbevezetned. Sajnos nem tudok veled tartani, de Anja, a titkárnőm segít neked.

– Anja? A hölgy az irodából?

Livly fülig pirult. Azzal kell töltenie a következő napját, aki elutasította.

– Igen. Ő intézi a dolgaimat.

– Ó, értem – a lány a kezét tördelte.

– Ne aggódj! Menni fog. Van pár napod felkészülni. Csak legyél olyan természetes és közvetlen, mint velem délelőtt!

– Akkor még a leendő barátomnak hittelek – Livly összeszorította az ajkát, amint rájött, mit mondott. – Mármint nem olyan barát, csak amolyan jó ismerős.

Nem is nézett Jerome-ra, annyira zavarba jött. Inkább járt egy kört a házban, és alaposan megvizsgált minden egyes bútordarabot.

– Szeretnélek jobban megismerni – törte meg a csendet Jerome. – Vacsorázz velem, ha visszajövök!

A lány abbahagyta a kényszernézelődést, és megállt. A szemét az ablakpárkányra szegezte.

– Most két napig sok dolgom lesz, de utána szívesen látlak a déli szárnyban. Engedd meg, hogy azt is megmutassam!

Livly lassan felé fordult. Úgy méregette a férfit, mint a veszélyt érző préda. Bármennyire is vonzotta őt Jerome, félt, hogy újra megégeti magát. Ő is meg akarta ismerni, de egyelőre nem túl közelről.

– Rendben. Elfogadom a meghívást.

Jerome arcán szívdöglesztő mosoly ült, és Livly már nem tudta levenni róla a tekintetét, hiába is próbálkozott.

– Mennem kell. Bocsáss meg!

Jerome az ajtó felé mozdult, és a lánynak a szívébe mart a vágy, hogy bárcsak megérinthetné, mielőtt a férfi eltűnik két napra. Azonban nem vállalkozott ilyen bizalmas mozdulatra, egynapos ismeretség után.

A lány az ablakból nézte, ahogy távolodik a háztól a főnöke. Amikor eltűnt a szeme elől, elszakadt az ablaktól és elterült az új ágyán. Hatalmasat sóhajtott és lejátszotta magában a nap eseményeit. Semmit sem várt, mégis többet kapott, mint valaha is hitte. Remélte, hogy ebből az álomból nem fog felébredni, mert attól megszakadt volna a szíve.

Gyors mozdulattal felült az ágyon, majd a bőröndjéhez ugrott. Megragadta a táska fülét, és feldobta a fotelba. Kinyitotta, és beletúrt.

A fülbevaló türelmesen kivárta, hogy megtalálja. Livly lelkesen pattintotta fel a doboz fedelét.

– Felejtsd el, bármit is vágtam hozzád! Bocsánatot kérek! Annyira hálás vagyok! Mindent neked köszönhetek! Nem tudom, mi vagy, honnan kerültél hozzám, de már nem is számít. Nélküled ez nem történt volna meg.

Boldog mosollyal nézte az ékszert, és remélte, hogy az megmozdul, mert már nem félt tőle. Hosszú percekig várt valami reakciót, de végül elmaradt.

– Kérlek! Ne hagyj el! – suttogta, s kicsit közelebb hajolt hozzá.

Jobb kezével érte nyúlt, hogy kivegye a dobozból. Mindenáron el akarta érni, hogy a fülbevaló válaszoljon.

Amikor az ujja hegye hozzáért, megszédült. Livly megriadt, de akármennyire ijesztőnek is tűnt, ez volt az első jele, hogy az ő „védőszentje” még jelen van. Újra felé nyúlt, és összecsippentette az ujjával az egyiket.

A szédülés visszatért. Az elméje elbódult, s a látása elködösült. Úgy érezte, mintha lélekben egészen máshol lenne. Sosem fordult még elő vele ilyesmi.

Tudta, hogy még létezik, de azt nem, hogy pontosan hol van.

Egy hang szólt hozzá. Ugyanaz, amit egyszer már hallott.

Használnod kell! Kérlek, hallgass rám!

Livlynek fogalma sem volt, hogy ezután mi történt, de amikor legközelebb kinyitotta a szemét, az ágyában feküdt, és a napfény besütött az ablakon. A közte lévő időszak teljesen kiesett.

Folytatás: november 7. kedd

Ha most kapcsolódtál be, az eddig megjelent fejezetek: VéletlenAjándékTáncUtazás, Optimizmus, Meghívás, Jerome

A szöveg jogvédett. A szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül, sem részben, sem egészben nem közölhető máshol!

blogolj
Forrás: blogolj. eu
II./5.fejezet: Igazság

One thought on “II./5.fejezet: Igazság

Hozzászólások kikapcsolva.