Élet a Megszámlálhatatlan előtt

Természetesen nem a Megszámlálhatatlan volt az első iromány, amibe annak idején belekezdtem. Több próbálkozás is megelőzte, de azok közül egyet sem fejeztem be. Mindegyiket írtam egy darabig, aztán rám talált egy újabb remek ötlet, és máris félbehagytam a korábbi történetet. Ez nem azt jelenti, hogy a kitartás hiányzott belőlem, inkább azt, hogy nem akartam, hogy bármi feledésbe merüljön.

A gondolataim folyamatosan csapongtak egyiktől a másikig, de ezzel csak azt értem el, hogy nem tudtam száz százalékot beleadni egyikbe sem. Nagyon fiatal voltam a komoly és következetes munkához, de arra jó volt az a néhány év, hogy legalább folyamatosan gyakoroltam.

Ha előveszem a régi füzeteket, és beleolvasok a 16 éves fejjel papírra vetett szövegeimbe, tisztán kirajzolódik az évek múlása, jól látható a különbség a régi és az új között és, hogy rengeteget fejlődtem.

Nyilván az, hogy az ember hogyan ír, nagyban függ a múltban átélt tapasztalatoktól, hiszen sokszor saját magából merít ihletet. Ahogy idősebb lesz, egyre többet tud az emberekről, a szokásaikról, tetteikről és tetteik következményeiről.

Amennyit lát a világból, azt írja le. Egy fiatal kevesebbet ért és kevesebbet tud. Időre, behatásokra, ingerekre van szüksége, hogy egyre jobbat alkothasson. Nem vitás, hogy most is van még mit tanulnom, és lehet, hogy 30 fölött a mostani írásaimat fogom kezdetlegesnek tartani.

Első csetlő-botló irományomat három New Orlaens-i egyetemista lányról írtam. Mary, Jennifer és Fatime története barátságról, családi gondokról, szerelemről, hűtlenségről és flörtről szólt. Minél több idő telt el, annál kevésbé voltam megelégedve a stílusommal, így háromszor írtam újra, vagyis háromszor töltöttem meg három füzetet. Rengeteget körmöltem és rengeteget kutattam. Egyszer azt mondták nekem: egy író csak arról írjon, amit ismer. Meg kellett ismernem New Orleanst. Könyvtárba jártam, térképeket nézegettem. Igyekeztem minél több információt összegyűjteni a városról és a szokásairól. Évekkel később, amikor már volt rá lehetőségem, a Google Earth segítségével „élőben” is megnéztem. Szóval sok időt töltöttem el vele.

A lányok közül Jennifer volt a kedvencem, ezért róla egy külön novella is készült Játék és dilemma címmel. Ezt küldtem be Könyv Guru nyári novellapályázatára, de nem arattam vele osztatlan sikert, hiszen ez egy éretlen és kiforratlan, fiatal írókezdemény keze munkája volt, ami nem vehette fel a versenyt a nála gyakorlottabbakéval. Ez részemről csak egy kétségbeesett lépés volt. Olyan régóta próbálkoztam, hogy kiadják a könyvemet, hisz a Megszámlálhatatlan ekkor már rég kész volt. Úgy gondoltam, egy lépésnek ez is megteszi.

Jennifer persze totálisan szerves része a történetnek, és a novella eseményeit később beleszőttem a teljes szövegbe, így tulajdonképpen önmagában már nem mutat semmi újat.

Érdekesség, hogy őt és Fatimét két jó barátnőm ihlette. Akkoriban mi voltunk a három grácia.  Ennek tudatában azt gondolhatnátok, hogy én voltam Mary, de ez nem igaz. Mary semmiben nem hasonlított rám. Sem külsőre, sem természetre. Számomra az volt a lényeges, hogy a két barátnőjében felismerhetők legyenek a saját barátaim.

Cukrásztanulóként, az első évben maga a cukrászat inspirált engem. Erről kezdtem írni. A főszereplőm, Rosario Aimer egy velem egy idős, fiatal lány volt, aki szintén a középiskolát kezdte. Az ő „kalandjait” boncolgattam. Rossz viszonyát a nővérével, akivel végül sikerül kibékülniük, amikor Rosario rájön, hogy a lányt terrorizálja a barátja. Rosario belezúg egy nála jóval idősebb férfiba, miközben unokatestvérének egy jó barátja javában udvarolgat neki stb.

Szóval ez is beillene egy szappanoperának, de a régi karaktereimet sem szeretem kevésbé, mint az újakat, hiszen őket is én találtam ki. Legalább annyit elmélkedtem a sorsukon, mint bármelyik másik esetében. Sosem fogom elfelejteni őket, és talán egyszer visszatérek hozzájuk, és újraírom a történetüket, hogy ti is elolvashassátok és megszerethessétek.

Született még írás két, helyet cserélő, nagyon hasonló külsejű nőről (ebben a témában már sok film és könyv is készült, szóval jól ismeritek), illetve egy általam alkotott, nem létező hollywoodi színésznőről. Van egy fiatal lánya, aki nem bírja elviselni a körülötte zajló felhajtást, és egyszerűen megszökik otthonról.

Talán még van remény számukra, és egyszer befejezem őket, de azóta is annyi új ötletet jegyeztem le, hogy meglehet, soha nem kerül rájuk a sor. Néhány későbbi bejegyzésben viszont megoszthatok veletek pár részletet, hogy lássátok honnan indultam.

Hamarosan sort kerítünk rá! : )

Élet a Megszámlálhatatlan előtt
Tagged on: