Csak azért is poszt!

Az oldal indulása óta még egy hetet sem csúsztam blogposzttal, ezért kifejezetten büszke vagyok magamra. Azonban most fordult elő először, hogy megfeneklettem, mint Noé bárkája. Ültem a monitor előtt és kövér izzadtságcseppek gördültek végig a homlokom, annyira gondolkodtam: milyen témát nem sütöttem még el?

Végül eljött a „heuréka” pillanat és beugrott, hogy bizony a posztírásról még nem is írtam posztot. : ) Pedig ez sem egy elhanyagolható dolog a tevékenységem szempontjából. Csak egy pár száz karakteres bejegyzés gyakran órákat vesz el az életemből. Különösen akkor, ha olyasmiről írok, amit alaposan át kell gondolnom.

Sokan nem is sejtik, időnként mennyire nehéz hétről hétre újabb és újabb poszttal frissíteni a blogot. Gyakran versenyt futok az idővel és az utolsó percig beosztom a napjaimat, hogy egyetlen pénteken se maradjatok olvasnivaló nélkül. Ehhez még tudni kell, hogy én másban is ilyen vagyok. Addig nem állok le, amíg sok a dolgom, mert ha egyszer megpihennék, valószínűleg sokkal nehezebben rázódnék vissza. Inkább kihasználom az éppen adott lendületet.

Igazi felüdülés, ha egy délelőttös műszak után leülök írni. Pláne, ha van is ihletem. Csakhogy a blog ettől veszi el az időt és lefárad az agyam, mire oda juthatnék, hogy folytassam a készülő kéziratot. Így az érdemi munka egy napot tolódik.

Az elmúlt másfél hét különösen sűrű volt. A Megszámlálhatatlan második részével foglalkoztam minden délután és az összes szabadnapomon. Bizonyos részeket átírtam, szóval, akik a leendő könyv tesztolvasói voltak, igencsak meg fognak lepődni a változásokon.

Minden gondolatom ekörül forgott, s ezúttal felállítottam egy fontossági sorrendet. Most a könyv volt az első és a bejegyzést toltam későbbre.

Egyébként – mielőtt azt hinnétek, panaszkodom – elárulom, hogy alapvetően élvezem a weboldal szerkesztést. Amikor felajánlotta a Kiadó, hogy megtanítják nekem a kezelését, kicsit féltem tőle. Nem vagyok technikai zseni, de szerencsére annyira elveszett sem, ha a számítógépről van szó. Mégis azt gondoltam, hogy egy honlap szerkesztéséhez programozói végzettség kell. Nem is koppanhattam volna nagyobbat, amikor rájöttem, hogy valójában ez egy rendkívül egyszerű folyamat. Néhány hónap múlva már szabadon garázdálkodtam több beállítással is. Kíváncsiskodtam, kutakodtam, míg rá nem jöttem, hogyan lehet a honlap egész felületét alakítani. Igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból, ha már egyszer lehetőséget kaptam valami egészen újra.

Szóval nem adom fel. : )

Bizonyos, hogy továbbra is olvashattok engem minden pénteken itt az oldalon, a Kultúrkocsmában csütörtök 16.00 órakor és még gyakrabban a Facebook oldalamon. Csak azért is itt leszek és nektek írom a  dalt  posztot. ; )

blogolj
Forrás: blogolj. eu
Csak azért is poszt!
Tagged on: