A mai író- Válaszok a Könyvmarketing csoport kérdéseire

Múlt héten meséltem az internetes közösségekről, amelyeknek tagjává váltam az elmúlt hónapok során. Az e heti bejegyzésem egész véletlenül pont az egyikhez kapcsolódik.

A Könyvmarketing csoportban van egy játék, aminek az a neve, hogy „A mai író”. Ha egy tag jelentkezik, kijelölnek számára egy napot, amikor a többiek kérdezhetnek tőle bármit, amit szeretnének megtudni róla.

Én március 9-én voltam „interjúalany” és azt kaptam feladatomul, hogy egy blogposztban adjak választ a kérdésekre. Íme!

Mondj magadról pár szót!

Krencz Nóra néven publikálok. Ez a férjezett nevem (is). Huszonhatodik évemet töltöm idén, szóval kereken tíz éve, hogy először tollat és füzetet ragadtam, hogy papírra vessem kusza gondolataimat. Jelenleg az életem 50 százalékát tölti ki az írás. Cukrász vagyok, így az időm egy részét lefoglalja az állásom. Viszont minden szabad órát kihasználok, hogy azzal foglalkozhassak, ami igazán boldoggá tesz. Egyelőre könnyen megtehetem, hisz nincs még gyermekem.

Beszélj a könyvedről, leendő könyveidről!

Tavaly szeptemberben jelent meg az első fantasy regényem, a Megszámlálhatatlan- A hordozó. Az olvasók részéről vegyes fogadtatásban részesült, de mindenki-még az is, aki valamilyen kritikával illette- azzal zárta a véleményét, hogy sikerült kíváncsivá tennem, és érdekli a folytatás, illetve a további munkásságom.

Amikor elkezdtem írni, még nem sorozatnak szántam, de ez idővel megváltozott. Ahogy mondani szokták: evés közben jön meg az étvágy. Az új ötletek lassan fel-felbukkantak, és alig tudtam leállni. Megírtam a második részt, majd szorosan követte a harmadik, aminek most a felénél járok.

Vannak vázlataim más irományokhoz is, szóval néhány évig biztosan nem fogok unatkozni. : )

Ossz meg velünk egy marketinggel, vagy könyvkiadással kapcsolatos tapasztalatot!

Előbbiben még nagyon zöldfülű vagyok. Egyelőre én magam is csak tájékozódom, és figyelem, mások hogyan csinálják, hiszen csupán néhány hónapja kezdtem el. Remélem, hogy a megmozdulásaim pozitív reakciókat váltanak ki az emberekből. Mindig önmagamat adom, és barátságosan, közvetlenül szólok az eddig összegyűlt olvasóimhoz és oldalkövetőimhez.

Nyereményjátékokat indítok, hetente írok blogposztot, és néha magamról is töltök fel képet.

Honnan jött a történet alapötlete?

Az első fejezet megírása után még fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek az irománnyal. Az egész annyira univerzálisra sikeredett, hogy bármerre kanyarodhattam volna. Adott volt két személy: az egyik egyszerű ember, a másik különleges képességekkel rendelkező lény. Ilyen történetből nagyon sok van, és évekbe telt mire kitaláltam erre a sémára valami újszerűt, ami csak az enyém.

Miért férfi szemszögből írtad meg a regényt?

Őszintén szólva fogalmam sincs. A miértjére nem tudok választ adni, hiszen a hangsúly inkább azon volt, hogy olyan ember legyen a főszereplőm, aki nem tud semmit az őt körülvevő titkokról. Mivel azok nőket lengenek körül a történetben (és persze elmaradhatatlan a szerelmi szál), így kizárásos alapon Fabyen lett a mesélő, aki az olvasóval együtt csöppen az események közepébe.

Olvasóként is a fantasyket részesíted előnyben?

Nem vitás, hogy nagyon szeretem a fantasztikus irodalmat, de mást is olvasok. Közel állnak még hozzám a történelmi regények is (pl. Philippa Gregory angol történelmi ihletésű könyvei). Már régóta nem olvasok sablonromantikát. Azt értékelem, ha van egy fővonal, egy alap, és mellékszálként fut vele együtt a szerelmi szál.

Kortárs magyar irodalmat, azóta olvasok, amióta beléptem a csoportba. Nagyon kíváncsivá tett számtalan új név, és sok rendkívüli írót fedeztem fel magamnak, akiket mindenképpen figyelni fogok továbbra is.

Mi a legkedvesebb olvasói vélemény, amit kaptál?

Csupán néhány hónapja számítok elsőkönyves írónak, szóval minden apró vélemény jól esik. Főleg, ha pozitív. Nem tudnék egyet kiemelni közülük, ami kedvesebb nekem a többinél. Aki eddig olvasta a Megszámlálhatatlant, kíváncsi a folytatására is, és én ennek nagyon örülök. Ha csak húsz ember fogja olvasni a könyveimet, de ők mindig velem maradnak, nekem az sokat jelent.

Minden író szembesül negatív kritikával. Te hogyan dolgozod fel?

Nyelek egy nagyot, aztán beszívom, majd kifújom a levegőt, és tovább lépek. Már elfogadtam, hogy nem mindenkinek írok, hiába szeretnék. Mindig lesz olyan ember, akinek nem tetszik a stílusom, vagy nem tud azonosulni a szereplőimmel. Ha olyan kritika ér, ami ad valami pluszt, és segít fejlődni, azt átgondolom, és igyekszem alkalmazni. Volt már példa ilyenre.

Lesz folytatása a Megszámlálhatatlannak?

Tulajdonképpen már van. Itt pihen a gépemen a második rész, és bízom benne, hogy az idei év végéig könyv lesz belőle. A harmadik is íródik, és a trilógián felül, több kiegészítő történet alakul már a fejemben. Az első rész elején még szilárdan hittem, hogy sosem jutok el idáig. Szerencsére már nem vagyok gyaur. : )

Honnan, miből merítesz ihletet?

Nálam ez véletlenszerűen jön. Egy dallam, egy klip, egy álom, vagy egy hétköznapi pillanat, egyaránt inspirálhat egy történet megírására.

Amikor épp nem fog az agyam, de azért leülök a gép elé, bedugom a fülhallgatót, és indítok egy számot, amit szeretek. Ez többnyire gyorsan felpörgeti a fantáziámat, és segít, hogy folytathassam a munkát.

Hogyan kapcsolódsz ki?

Előfordul, hogy eljutok arra a pontra, hogy „oké, itt az ideje, hogy most már olvassak is, és ne csak írjak”. Akkor félreteszek mindent, és hagyom, hogy magába szippantson egy regény.

Nincs olyan nap, hogy ne hallgatnék zenét. Az nem maradhat ki az életemből. Meglátogatom a családtagjaimat, barátaimat. Ha van valami, ami tökéletesen feltölt, akkor egy anyai, testvéri, rokoni, baráti ölelés mindenképpen.

Takarítok. Igen, vagyok annyira eszelős, hogy szeretek takarítani. : )

Cukrászként mit készítesz el a legszívesebben?

Talán furcsán hangzik, de itthon semmit. Nincs is a világon jobb dolog annál, mint hazaérni egy fárasztó nap után, és nem csinálni semmit (persze ilyen ritkán van). Őszintén, ki szereti hazavinni a munkáját? : ) A munkahelyemen egyébként a tortás részlegen dolgozom. Töltök, tortát burkolok marcipánnal és díszítem, összekészítem a megrendeléseket.

Nagyobb odafigyelést igényel férfiszemszögből megírni egy regényt, vagy ilyenkor automatikusan férfiasabban fogalmazol?

A főszereplőm alapból nem egy erős egyéniség. Kicsit gyáván indít, és csak később bátorodik fel. Ilyen szempontból kissé nőies beállítottságú. Sebezhető, érzékeny, amin talán sok férfi felmordul, és kikéri magának, de meg vagyok győződve róla, hogy a férfiasság, nem egyenlő az érzéketlen ridegséggel. Igenis, ők is sírhatnak, lehetnek bánatosak és félhetnek is. Miért ne? Emberből vannak.

Érdekes, de nagyon gördülékeny volt az együttműködésünk Fabyennel. Olyan könnyen adtam a szájába a szavakat, mintha magamról meséltem volna. Voltak meredek jelenetek, mint például az, amikor le kellett vetkőztetnie a gyermeki lelkű Shinát, hogy a lány megfürödjön a tóban. Fabyen zavarba jött tőle, mert én is zavarba jöttem, amiért fogalmam sincs, hogy ezt egy férfi valójában miként élheti meg. A jelenet mégis megíródott, sejtéseim és eddigi tapasztalataim alapján.

Mennyire volt nehéz rátalálnod a célközönségedre?

Nem vagyok biztos benne, hogy teljesen rátaláltam, szóval ez még folyamatban van. Mindenesetre a regényem olvasói több korosztályból kerültek ki eddig, és idősebbektől is kaptam kedvező véleményeket, nem csak fiataloktól.

Mennyi időt vesz el az írástól a marketing?

Fontosnak tartom a folyamatos internetes jelenlétet. Nem hiszem, hogy a marketinggel töltött idő elfecséreltnek minősülne, ezért nem is sajnálom tőle. Eddig még nem ment az írás rovására. Azt hiszem sikerült fenntartanom az egyensúlyt.

Köszönöm szépen a kérdéseket Kálmán H. Eszternek, T.C. Lang-nek és Saláth Barbarának!

A mai író- Válaszok a Könyvmarketing csoport kérdéseire
Tagged on: