I./2. fejezet: Ajándék

2. Ajándék

A csengő hangjára ébredt.

A szeme azonnal felpattant, és kiugrott az ágyból. Belecsúsztatta a lábát a papucsba, és az ajtóhoz rohant.

Belenézett a kukucskáló lyukba, és Riara felnagyított arcát látta benne. Beengedte.

– Jó reggelt! – A nő egy puszit nyomott Livly homlokára, és a konyhába robogott egy kosárral a kezében.

– Nagyon korai vagy – mondta a lány rekedt hangon.

– Ma hosszú napom lesz, de előtte még be akartam ugrani hozzád. Hoztam levest és pácolt húst. Kisütni már nem volt időm tegnap.

– Nem baj. Megoldom. Köszönöm!

Livly is becsoszogott a pici konyhába, és a pultra támaszkodott.

– Más miatt is jöttem – mondta Riara jelentőségteljes hangon.

Benyúlt a kosárba, és kivett belőle egy kicsi, fehér borítékot.

Livly homlokráncolva nézte.

– Ez az intézetbe érkezett. Neked címezték, úgyhogy nem bontottam fel.

Livly elképedve bámulta a kis csomagot. Még soha életében nem kapott semmit. Nem is volt kitől.

– Ki a feladó?

– Nincs rajta, ami ugye elég furcsa.

Riara a lány felé nyújtotta, ő pedig elvette.

Valami szögletes, kemény tárgyat tapintott ki benne. Feltépte a ragasztásnál a borítékot.

– Egy doboz.

– Hű, Livly, ez egy ékszerdoboz! – kerekedett el Riara szeme. – Csak nem egy hódolótól?

A lány elhúzta a száját.

– Azt kétlem.

– Sosem lehet tudni. Nincs semmiféle üzenet? – Riara hangja izgatottan csengett.

Volt egy kártya a doboz mellett. Azt is kivette, és felolvasta az üzenetet.

Új életed kulcsa. Nagyon vigyázz rá!

– Aláírás sincs? – kérdezte Riara.

– Nincs. Ez felettébb különös. Ha nem lenne rajta a nevem, azt hinném eltévesztették. Ráadásul ékszert nem szoktak borítékban küldeni. Bárki felbonthatta volna.

– A csomag eljutott hozzád. Már felesleges ilyesmin törni a fejed. Nyisd fel! Nézd meg! Én kíváncsibb vagyok nálad?

Riara odalépett mellé, és a tenyerét összedörzsölve várta a fejleményeket.

Livly kinyitotta az ékszerdobozt.

Két kis, gömb alakú fülbevaló feküdt benne. Az egyikben zöld, a másikban kék színű kő volt ezüst foglalatban.

Livlynek megdobbant a szíve, és elakadt a lélegzete. Összecsukta, és sűrű pislogások közepett, zavarodottan tette le a mosogató mellé.

– E… ez tényleg csak egy félreértés lehet. Biztos, hogy ez nem az enyém.

– A tiéd. Az üzenetben az áll, új életed kulcsa. Valaki meg akarja változtatni az életed.

– Ez akkor is ijesztő. Ez itt egy drága holmi. Még csak nem is bizsu.

Riara felhúzta a vállát, és széttárta a karját.

– Örülj neki! Na, sajnos itt kell, hogy hagyjalak. Ne haragudj!

Megölelte a lányt, és megragadta a kosarat.

– Vigyázz magadra!

Riara nyomasztó csendet hagyott maga után, és Livly szeme sarkában megült egy könnycsepp. Gyorsan letörölte, és bepakolta a hűtőbe régi nevelője főztjét. Miközben járt a keze, pillantása a pulton árválkodó ékszerdobozra tévedt.

Összeszorította az ajkát, és megrázta a fejét.

– Ha ki akarsz velem kezdeni, kedves idegen, örülnék, ha előtte bemutatkoznál – szidta le a dobozt, aminek természetesen nem volt lehetősége védekezni.

Átment a lakás egyetlen szobájába felöltözni. Farmert és egy egyenesvonalú pólót vett fel, mert az tervezte, hogy reggeli után elmegy valahová. Nem akart a szabadnapján otthon ücsörögni, és szüksége volt egy kis friss levegőre, hogy kitisztíthassa a fejét és összeszedje a gondolatait. Kifésülte sötétbarna, hullámos haját, és copfba fogta össze.

Valami kattanó hangra lett figyelmes.

Fülét hegyezve fordult meg, és kilépett az előszobába, majd onnan a konyhába. Livly felvonta a szemöldökét, és megtorpant. Olyan látvány tárult a szeme elé, amit nem igazán akart elhinni.

Az ékszerdoboz fedele kitárva állt, mint a cövek.

A felemás színű fülbevaló megmozdult, és elemelkedett a puha párnától, ahol néhány pillanattal azelőtt feküdt. Lassanként eltávolodott a doboztól, és Livlyvel szemmagasságba kerülve keresztülhaladt a konyhán. Kikerülte a lányt, aki tátott szájjal és tétlenül nézte végig a váratlan jelenetet. A két kis drágakő bevonult a szobába, és leereszkedett az éjjeliszekrényre. Megállapodott a szórólapon, amit Livly az oddseni fiútól kapott, és éles fénnyel világítani kezdett.

A lány eltakarta az arcát, majd óvatosan elhúzta kezét a szeme elől, hogy jobban megvizsgálja a különös jelenséget. Megijedt, és remegett a gyomra, de ugyanakkor kíváncsivá vált.

Az ékkövek rendületlenül világítottak, amíg Livly közelebb nem ment az éjjeliszekrényhez. Akkor aztán kialudtak, és többet már nem moccantak meg. A lány néhány percig csak nézte, majd a fülbevalókért nyúlt. Meg sem bírta mozdítani. Valami felfoghatatlan erő odaszegezte őket a papírhoz, és Livly nagyot nyögve feladta a próbálkozást.

Ujjaival beletúrt a hajába, és balkezét csípőre vágva nézett le az ajándékára, amit egy ismeretlentől kapott. Élénken járt az agya, hogy mire vélje a furcsaságokat.

Felsóhajtott, és az előszoba felé vette az irányt.

Kopp. Kopp. Kopp.

Valami nagy robajjal a padlóra esett, arra kényszerítve a lányt, hogy visszanézzen.

Minden, ami korábban az éjjeliszekrényén volt, immár a földre került. Két könyv, a szórólap és a fülbevaló.

Livly visszatartotta a lélegzetét, majd körülnézett a szobában.

– Ez már nem vicces – kiáltott bele az éterbe – Ki vagy te? Szellem? Ugye valami kísértet? Hagyj békén, és vidd innen ezt az ördögi ékszert is!

Ha valaki látta volna, hogy egymagában vitatkozik egy láthatatlan ellenféllel, bizonyára félkegyelműnek nézi. Senki sem válaszolt neki, csak a smaragdköves fülbevaló mozdult meg, és megiramodott Livly lába felé, maga alá gyűrve a szórólapot.

A lány elhátrált tőle, de az gyorsabb volt, és nekitolta a papírt papucsba bújtatott lábujjainak.

Hevesen vette a levegőt. Remegő kézzel hajolt le érte, hogy felvegye. Amint hozzáértek az ujjai, a rámenős ékszer újra csatlakozott zafírköves társához, és együtt, teljes nyugalomban visszatértek a dobozba.

A fedél lecsapódott, és Livly összerándult.

Semmit sem értett.

„Az agyamra ment a magány”gondolta, és jobb keze még mindig remegett.

A papírfecnire sandított, és széthajtotta.

A jelek szerint a szórólapnak és a fülbevalónak valamilyen módon köze volt egymáshoz. Ez teljesen összezavarta Livlyt. Sehogy sem állt össze a fejében, hogy mi fűzhet egy rongyos, foszladozó hirdetést egy méregdrága ékszerhez…

Folytatás: október 20.

Ha lemaradtál az előző részről, olvasd el itt!

A szöveg jogvédett. A szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül, sem részben, sem egészben nem közölhető máshol!

blogolj
Forrás: blogolj. eu
I./2. fejezet: Ajándék
Tagged on: