A könyvek és én: Elfújta a szél

Sosem írtam még könyvekről. A kritikusléthez én nem lennék jó alapanyag, ugyanis, ha egy regény világa egyszer magába szippantott, túlságosan elfogulttá válok ahhoz, hogy képes legyek minden szempontból kielemezni. Maradok az én jól megszokott oldalamon, és csak azokról írok, amik pozitív élményekkel gazdagítottak.

A sort a legnagyobb kedvencemmel kezdeném. Talán meglepő, de nem olyan régóta áll az első helyen a szívemben. 2012-ben kaptam a páromtól (már férjem) születésnapomra az Elfújta a szél című, gigantikus terjedelmű regényt. Margaret Mitchell klasszikusát mindenki ismeri, én mégis gyarló és tudatlan gyermekként képes voltam élni nélküle sok éven keresztül.

Tény, hogy meg kellett érnem rá, hogy igazán értékelni tudjam, így ebből a szempontból épp a legjobbkor ismertem meg. Ez a szerelmes regény nem az érzékeny kamasz lelkeknek való, akik előtt még ott lebeg a rózsaszín köd, és azt hiszik, a szerelem illúziója örökké tart. Bár úgy lenne! : )

Vannak, akik úgy gondolják, a szerelem egy beteges állapot, ami meglehetősen messze áll a normálistól, és örülnek, ha elmúlik, mert akkor végre észhez térnek és a valóságot látják. Én ezzel nem értek egyet, de úgy vélem, hogy a regény főszereplője, Scarlett O’Hara esetében szükség lett volna rá, hogy valaki felnyissa a szemét. Rá kellett volna döbbennie, hogy ki a számára tökéletes férfi, és ki nem az.

Biztos vagyok benne, hogy sokan nem kedvelik Scarlett karakterét. Sokkal inkább szimpatizálnak a végtelenül jószívű és kedves Melanie-val, aki szerintem már-már túlzottan jó ember ahhoz, hogy a valóságban is létezzen hozzá hasonló. Ezzel szemben a Scarletthez hasonló nők igenis léteznek. Élnek köztünk ilyen kitartó, erős és határozott nők, akiknek kiváló az üzleti érzékük és önállók. Képesek másokat vezetni, a kezükbe venni az irányítást és végighaladni az úton, még akkor is, ha közben úgy érzik, szétszakítják őket az események.

Csak azért emeltem ki ezeket a főszereplő jobb tulajdonságai közül, hogy azok is észrevegyék őket, akik egyébként nem szeretik őt. Nem tagadom, hogy mindezeket úgy teszi meg Scarlett, hogy közben átgázol másokon, és egyáltalán nem törődik a következményekkel. Én is folyamatosan szidtam őt olvasás közben, hogy „Állj le! Ne csináld ezt! Ne tedd meg!”. Sok lépésével nem értettem egyet.

Az első oldaltól kezdve önző és meggondolatlan, ami tulajdonképpen végigkíséri az egész művet.

Még a polgárháború sem elég nagy sokk ahhoz, hogy valóban beforrjon a feje lágya és maga mögött hagyja gyermeki álmait. Körme szakadtáig ragaszkodik a lagymatag és érzékeny Ashley Wilkes iránt érzett szerelméhez, ami talán a könyv végére lassan megszokássá válik, ő mégsem tud megválni tőle.

Az sem változtat ezen, hogy közben ő birtokolja azt a férfit, aki saját bevallása szerint sem a házasság híve, de Scarlettbe mégis őrülten beleszeret, és bármire hajlandó érte. Rhett Butler maga is erős jellem, aki könyörtelenül őszinte, és mindvégig görbe tükröt tart Scarlett elé, aki ezt egyáltalán nem bírja elviselni, és képtelen dolgok mögé látni. Azt hiszi, hogy a férfi ezzel bántani akarja, pedig ez épp annak a jele, hogy kedveli őt, még a kibírhatatlan természete ellenére is.

Véleményem szerint Rhett egy olyan szereplő, aki mindig határozottnak tűnik, de belül sokat vívódik, és ez a regény vége felé ki is derül róla. Eleinte talán az olvasó sem kedveli őt túlzottan, de később rájön, hogy van benne jóindulat, képes nagyon(!) szeretni és alkalmazkodni másokhoz. Én személy szerint egész biztosan halálosan szerelmes lettem volna belé (az is vagyok).

Egyébként Scarlett karaktere számomra azért nagy kedvenc, mert hihetetlenül összetett. Egyszerre lehet szeretni és gyűlölni őt. Az az író, aki képes ilyen szereplőt alkotni, zseniszámba megy.

image3362
Forrás: pixabay.com

A filmet láttátok már? Én betegen, ágyban fekve néztem meg, hiszen máshogy nem is lett volna alkalmam. Borzasztóan hosszú, de mit is várunk egy vastag könyvtől. : ) Imádom Vivien Leigh-t és Clark Gable-t. Fantasztikus választás volt ez a két színész és hatalmasat alakítottak. Ha a könyvet nem is olvassátok el, a filmet mindenképpen nézzétek meg! Legalább akkora remekmű, mint a regény, amelyből készült.

Hála Mitchell zsenialitásának, rabja lettem ennek a történetnek.

 

A könyvek és én: Elfújta a szél
Tagged on: