A könyvek és én: Nyugalom tengere

Régen jöttem már könyves írással, de csak azért mert annyi minden történt velem mostanában, és minden hétre jutott valami esemény, amiről be kellett számolnom. Ezután sem tétlenkedem. Amikor csak tudok, szeretnék eljárni Író*Blogger*Olvasó találkozóra, ami minden alkalommal új élményekkel gazdagít majd, és azon munkálkodom, hogy az év végére megjelenjen a sorozat második része.

Szóval lesz dolgom ezután is, és hallani is fogtok róla. : )

 

Most azonban egy újabb könyvélménnyel folytatom a sort.

Eddig olyanokról írtam, amelyek évekkel ezelőtt gyakoroltak rám nagy hatást, de ezúttal egy egészen friss olvasmány következik.

the sea
Forrás: MFKata gondolatai blog

Ezt a regényt egy családtagom kezében láttam először, aki akkor már sokadszorra olvasta, és imádta. Nekem is egyfolytában dicsérte, ezért kedvet kaptam hozzá. Már a borító megragadja az ember figyelmét, annyira különleges. Persze nem is sejtheti, hogy mennyire találó ez a kép, amíg nem olvassa el a könyvet. Minden ízében tökéletesen kifejezi a tartalmát.

Katja Millay egy elsőkönyves író, akinek sikerült első nekifutásra nagyot alkotnia, és egy remekművet kiadnia a kezéből. Szerencsés, hogy megkapta a neki járó figyelmet és fiatalok százai szeretik a regényét.

Már az első sorai pengeként vágtak belém. Azonnal tudtam, hogy végig szeretném olvasni. A megfogalmazása természetes, hiteles és profi. Szinte magához láncol és nem ereszt, amíg be nem vallod, hogy oda vagy érte.

Az egytelen dolog, ami zavart az elején, hogy elég sok és gyakori benne a trágárság. Majdnem minden oldalon állt valami csúnya szó. Párszor elhúztam rajta a számat, de a könyv felénél már fel sem tűnt. Szerves részévé vált a történetnek, ahogy megismertem a szereplőket.

A két főszereplő, Nastya és Josh kapcsolatának kialakulásához hasonlóan lenyűgöző folyamatot kevés regényben láttam eddig. A fiú múltjáról viszonylag hamar kiderül minden, de a lány teljes történetét a könyv végéig homály fedi. Sokáig csak egy-egy apró szeletét kapjuk meg, s eközben beletekinthetünk Nastya háborgó lelkébe. Őszintén kívánjuk, hogy rátaláljon arra, ami enyhülést hoz neki….és, hogy megszólaljon. Merthogy a főszereplőnk némasági fogadalmat tett, s mi, olvasók szerencsések vagyunk, hogy legalább a gondolatait megismerhetjük. A körülötte lévő szereplők nincsenek ilyen kiváltságos helyzetben.

A lány ruházata egy külön érdekesség számomra. Általában, ha valaki el szándékozik bújni a világ elől, és el akar taszítani magától mindenkit, tramplinak öltözik, s közben magasról tesz mások véleményére, pláne az aktuális divatra. Ez a könyvekben is így szokott lenni, az én tapasztalataim alapján. Azonban itt ez is másképp van. Nastya inkább ribinek adja ki magát. Popsivillantó miniszoknyát, túlságosan magas tűsarkút, és eltúlzott sminket visel, amivel garantáltan elriasztja és megbotránkoztatja az embereket. A fiúk könnyűvérűnek nézik és be is próbálkoznak nála, de persze rövid úton rájönnek, hogy nem lesz egyszerű Nastyát becserkészni.

A lány idővel barátokat szerez, akiket érdemesnek talál arra, hogy hallják a hangját, de közben kapunk pár célzást is arra nézve, hogy a lány, akiről azt hittük, lassan kiismerjük, nem is Nastya a valódi neve.

Szóval ez nem egy fantasy regény, de mégis rengeteg izgalmat ígér számunkra. Egyedi, húsbavágóan valóságos élményt nyújt, garantáltan nem tudod letenni. Én imádtam!

Végezetül, még megkérdezem: tudjátok, hogy pontosan mi is az a Nyugalom Tengere?

Maga a cím, csak egyszeri említés szintjén szerepel a könyvben, és mégis tökéletesen illik hozzá. Hallottatok már ezt a kifejezést?

blogolj
Forrás: blogolj. eu

 

A könyvek és én: Nyugalom tengere
Tagged on: