A dolgok eredete

Szívesen adtam volna azt a címet ennek az írásnak, hogy Eredet, de sajnos már foglalt. Biztos ismeritek ezt a sokaknak nehezen emészthető filmet. A szereplők álmodnak és még az álomban is álmodnak.

Teljesen véletlen egybeesés (vagyis a témámnak semmi köze a filmhez), hogy én is épp erről a jelenségről gondolkodtam, és eszembe jutott, hogy tulajdonképpen az álom, mint olyan, időnként hatalmas segítség lehet egy írónak.

Különösen a fantasy íróknak. Ugyan hol lelhetünk ennél abszurdabb, valószínűtlenebb és bizarrabb ihletforrásra, ami szinte végtelen és kifogyhatatlan tárháza a képtelenségeknek?

Persze meg kell tanulni felismerni ezt a lehetőséget.

Amióta csak az eszemet tudom, mindig is rendkívül élénk álmaim voltak. Olyannyira valóságosnak tűntek, hogy teljes tudatommal és lelkemmel átéltem mindent, amit az a világ tartogatott nekem. Sokszor sírva ébredtem, habár ez bizonyára másokkal is megesik, de olyan is előfordult (ami szerintem már ritkább), hogy énekeltem, és a saját hangomra ébredtem fel. Nagyon érdekes, ahogy az álmok eljátszadoznak az emberrel éjszakánként, és mi önként a markába vetjük magunkat, hiszen az alvás egy természetes szükséglet, így nem elkerülhető.

Korábban bosszantott, hogy még a pihenésem időszakában is ezerrel pörög az agyam, és emiatt sokkal fáradtabb vagyok reggel, mégsem tehettem ellene semmit. Gyakran azzal indult a napom, hogy az éjszakám képzelt eseményein töprengtem, s újra és újra megállapítottam, hogy milyen furcsaságokra képes az elmém.

Csak néhány összefüggőbb „történet” után jöttem rá, hogy akár fel is használhatnám az elemeit egy-egy írásomhoz, annyira eredeti volt az ötlet. Ha nem is ébredés után, de amint időm engedte, lekörmöltem mindent, amit fel tudtam idézni az álomból, és attól fogva minden alkalommal így tettem, ha magával ragadott. Előfordult, hogy egy egész napot szántam rá, hogy átgondoljam érdemes-e foglalkozni vele, vagy sem.

Tudom, számotokra ez őrültségnek hangzik, hiszen a legtöbben elsiklotok a téma felett, főleg ha általában képtelenek vagytok felidézni az álmaitokat. Mi okotok lenne foglalkozni vele?

Nekem azonban esélyt ad egy újabb könyv megírására, és egyetlen apró lehetőség mellett sem szeretnék figyelmetlenül elmenni.

Amikor korábban az elmét az univerzumhoz hasonlítottam, többek közt erre is utaltam. Hihetetlen mélységei vannak egy ember gondolatainak, és ezért rá kéne végre ébrednünk, hogy lenyűgöző és csodálatos lények vagyunk. Még annak ellenére is, hogy mindent elkövetünk, hogy végül mi magunk pusztítsuk el ezt a csodát, merthogy ahhoz is remekül értünk. Azonban ez már egy másik lapra tartozik…

A dolgok eredete
Tagged on: